Háy János

A test is csal (...), az időt megveszi csellel, hogy jobban látszódjon, a lélek mit veszít el.

Szerintem nincs, ha van, nem látszik, ha látszik, nem isten.

A nyelvismeret önismeret és világismeret.

Globalizált világban élünk, ebben a világban kéne látnunk Magyarország és Európa helyét. Ehelyett Magyarország és jószerével Európa is a saját vackába menekült. Amit nem látok, az nincs is, mondják oly sokan, és örömmel vásárolják a keleti rabszolgamunkával előállított olcsó árut, hogy kicsit demagóg is legyek.

Utazni olyan, hogy az különleges. Az ágy és a konyha között ritkán történik megrendítő esemény, bár nem lehetetlen, mindenesetre biztos nem visznek be a rendőrök, mint vittek Lengyelországban, vagy nem indítanak eljárást ellened, mert nem engedélyezett tüntetésen veszel részt, mint történt Svájcban, nem akarnak megölni, mint akartak Oroszországban, nem látsz tengert és hatalmas hegyeket, szokatlan embereket és épületeket, nem caplat át az úton előtted egy rénszarvas, legfeljebb a gyereked vagy a feleséged.

A mindennapiságból való kikerülés meglöki az ember agyát, nem megvilágosul, ezt hagyjuk meg a metatérben utazgató ezoterikusoknak, hanem világosabban lát dolgokat és problémákat. A bőrödön érezni a szegénységet más, mint a Spektrum tévén nézni, a moszkvai mágnások elsuhanó autóit látni más, mint olvasni róluk a hírekben, Párizs gettónegyedeiben járva pedig szinte tapinthatóvá válik, mit jelent a modern kori népvándorlás. A helyváltoztatás kizökkent a megszokott köreidből, nem csak testben, gondolkodásban is.

Gyere, hajolj fölém, fogd ki a lélekből a testet, vedd magadhoz azt, ami belőlem állat vagy ember. Hadd mozduljon el a szép fogoly, hadd keressen új cellát magának a szívedben.

Új nap, új hold, új csillag, bár én nem változtam, neked mégiscsak voltam. Egy rég lehullt fény, ma már se hang, se kép.

Ki tudhatja, mit hoz a jövő, s hogy amit hoz, abban mennyi a saját akaratunk.

A bankok manapság rendkívül felelőtlenek, olyanok, mint a fiatal apafüggőségben szenvedő lányok, akik simán odaadják magukat egy ötvenes férfinak, (...) és nem gondolkodnak a következményeken, hogy ki fogja felnevelni azt a gyereket, aki így véletlenül összejön. A bankok is ilyenek, bárkinek adnak kölcsönt, s amikor nem tudja visszafizetni, akkor persze jön az adós életének teljes tönkretétele.

Mindig csak azt látjuk, amivé lettünk, soha nem látjuk azt, amivé lehettünk volna.

Nem sokáig él a jelen jövőkép nélkül.

Az idő nem élhető újra, ami volt, az már nincsen, és csak egy későbbi idő van, épp az az idő, ahány éves a férfi, épp azok a keserű és fáradt emlékek, amiket a múltból cipel, és azok a testi sérülések, amiket az idő vakart belé.

A titokkal senki nem tud egy életet leélni. A titok azért titok, hogy zárjai egyszer felpattanjanak.

A rosszkedvbe is bele tud fáradni az ember, és akkor ripsz-ropsz teljesen indokolatlanul jókedve lesz.