Hartay Csaba

A kimondott szó a szél tápláléka.

Sok hülye szabály van az életben, de a nénik számára még nem tették kötelezővé a szervezett nyaraláson való részvételt.

Forgók. Ami életveszélyes és hánytatós, azt nem akarják kikapcsolni. Ami minimális élvezetet okoz a legkisebbeknek, azt egy perc után leállítják.

Orvos vagyok, és nem hagyom, hogy egy téves, időszakos jó közérzet elfedjen egy lappangó, komolyabb betegséget.

Meg kell becsülni a jó mesterembert, mert egyre kevesebb van belőlük. Nem érnek rá azonnal, őket nem lehet csak úgy leakasztani, ezt meg kell értened, ha odáig fajul a helyzet, hogy mestert kell hívnod. A te ügyed, a te kis csip-csup ügyed még várhat azért, ezt te is és a mester is jól tudjátok. A mester talán egy kicsit jobban tudja, tartja is magát ehhez. Nem most kezdődtek a gondok, na ugye! Ha már három hete tart ez az áldatlan állapot, akkor simán kibírsz még pár hetet, hónapot. Szedd össze magad!

Vannak gondok, együtt kell velük élnünk.

A fő baj az emberiség jelentős hányadával, hogy folyton okoskodni akarunk, előtérbe helyezve saját véleményünket, ezáltal elnyomva az esetleges ötletes felvetéseket, jó megoldásokat.

Hajlamosak vagyunk elaprózni a dolgokat, a történeteket túlmagyarázzuk, felesleges részletekbe bocsátkozunk, amikor egész egyszerűen kimondhatnánk egyes szavakat körítés nélkül, mint például a banán, mindenki tudja, miről van szó.

Az ember (...) ha nincs baj, képes rá, és csinál magának.

Aki nincs fent a Facebookon... Van ilyen ember, és ez most nem poén, nem kamu. Nem lájkvadászat. Milyen lehet az élete? Van neki valódi élete a Facebookon kívül? Mi lehet ott? Sivárság. Mit tesz a fotóival? Mit? Megnézi. És? Megmutatja egy embernek? Kettőnek? Kinek? Nincs jelen az igazi valóságban, nincs szerepe, nem jut levegőhöz. Kénytelen elfoglalni magát valamivel. Na de mivel? Kimegy a természetbe. És? Egyedül nézelődik ott úgy, hogy egy fotót nem posztol sehová? Akkor ott sem járt. Ki hiszi el neki? Ő maga sem hiszi el az életét.

Egy kézfogás, egy ölelés túl tolakodó és divatjamúlt megnyilvánulás. Ráadásul zavaró is a túlzott bizalmaskodás. Egy izzadt tenyér, egy testszagú közeledés meg is tudja mérgezni az emberi kapcsolatokat, míg egy lájkban benne van az intimitás és a szolid érzelmek kék kapszulába sűrített változata.

A poéntolvaj és a poénrabló oldalak segítsége nélkül nem keringenének könyökünkön kibuggyanó, újrahasznosított humorlabdacsok a fészbúkon, ezért hát hála nekik áldásos tevékenységükért.

A külföldön jólétben hempergő ismerőseid mindig jobban tudják, hogy neked az itthoni posványban melyik politikai párttal kellene inkább szimpatizálnod, és ennek nyilvános posztban és üzenetben egyaránt hangot is adnak időnként.

Hiába utálod a közhelyes motivációs idézeteket, mindig akad egy tucat olyan ismerősöd, aki reggelre telehányja a hírfolyamot ezekkel.