Hartay Csaba

Ha valaki megköszöni, hogy az ismerősöd lehet, az nem az ismerősöd.

Mindenki más súlyos Facebook-függő, mert látod, hogy naphosszat a fészen lógnak. Hogy te ezt hogyan és miért tapasztalod, rejtély, amikor alig nézel fel az oldalra.

A lájkok leszarása és az agyonlájkolt ismerősök fikázása között egyedül csak te nem fedezel fel különös összefüggést.

Ha egy vetélytársad sikereket ér el, és nem dobsz lájkot a posztjára, irigy vagy. Ha nagy nehezen lájkolsz, irigy vagy, csak így akarod leplezni.

Szomorú, de tényleg úgy nézel ki valójában, ahogy az ismerőseid megjelölt fotóin feltűnsz.

Miért nem lehet csendben álldogálni? Iskola, mi van az iskolában. Hát szerintük én erről élvezettel beszélek? Hagyjuk már azt a rohadt iskolát. Komolyan, ha egyszer kijárjuk az összes osztályt, nagyon megünnepeljük. Mert akkor már hiába kérdezik, hogy mi van a suliban: semmi, kijártam, pont. Leszakadhatnának már erről a témáról. Miért nem azt kérdezik, merre csavarogtunk mostanában, mikor készítettem utoljára íjat meg csúzlit, mikor voltam pecázni, van-e már újabb kvarcjátékom? De ilyeneket egyik sem kérdez, csak a hülyeség mindig.

Szerinted mikor jön majd el az a pillanat, amikor azt feltételezik majd az emberről, hogy nem egy komplett idióta? Mindenhol hülyének nézik a gyerekeket.

Már a vízről észre lehetett venni, hogy adni fog-e halat, vagy sem. Igazi horgászok megérzik az ilyesmit. Már messziről látni, ahogy közeledünk a vízhez, hogy hazudik-e az a víz, vagy igazat mond. Sokszor hazudik a víz, de a tapasztalt, nagy pecásokat nem tudja átverni.

Minek rendezünk temetést? Ő már úgysem láthatja ezt a felhajtást. Magunknak rendezzük, magunkat dobjuk bele abba a sírba, nem is a halottat.

Mindenki leéli az élete 100 százalékát. Ez azért megnyugtató. Kérdés, hogy nekünk ez meddig van?

A mi életünk is véget ér majd valamikor. Hogyan lehetne megúszni úgy ezt az egészet, hogy ne nagyon szenvedjünk odáig? Lényeg, hogy nem láthatjuk a saját temetésünket, mert azt rosszabb lenne végignézni, mint az első napot a suliban, vagy amikor iskolafogászaton állunk sorban.

Aki nem olvas, azon meglátszik, amint megszólal.

Olvassál. Az olvasott ember kiemelkedik a bunkók közül. És a könyv karnyújtásnyira van tőled.