George Orwell

A vég benne volt már a kezdetben.

Minden történés az agyunkban megy végbe. Ami minden agyban megtörténik, az valóban megtörténik.

Gondolkozni, gondolkozni, ha csak a másodperc töredéke van is hátra - gondolkozni: ez az egyetlen remény.

Bizonyos fajta kudarcok mégis jobbak a többinél.

Nagy előnyei is vannak az öregségnek. Az embernek már nincs annyi gondja. Nem kell az asszonyokkal bajlódni, és ez nagy dolog ám!

Az áruló emberi test (...) pontosan akkor dermed tehetetlenségbe, mikor különleges erőfeszítésre lenne szükség.

Mindig együtt üvölteni a tömeggel, ez a jelszavam. Csak így lehet biztonságban az ember.

A legjobb könyvek (...) azok, amelyek azt mondják el az embernek, amit már tud.

A földi paradicsom pontosan abban a pillanatban vesztette hitelét, amikor megvalósíthatóvá vált.

A televízió felfedezésével, s azzal, hogy a technika haladása lehetővé tette, hogy ugyanazon a készüléken egyidejűleg adni és venni lehessen, vége lett a magánéletnek.

A tömegek sohasem lázadnak fel önszántukból, és sohasem lázadnak fel csupán azért, mert el vannak nyomva. Amíg nincs lehetővé téve számukra, hogy mértékük legyen az összehasonlításhoz, igazában soha nem is fognak a tudatára ébredni annak, hogy el vannak nyomva.

Ha valaki uralkodni akar, s uralmát folytonossá akarja tenni, értenie kell a valóságérzék kificamításához. Az uralkodás titka ugyanis az önmagunk csalhatatlanságába vetett hit párosítása a múlt tévedéseiből való tanulni tudással.

Általában: minél nagyobb fokú a tudás, annál nagyobb a csalás; a legokosabb ember a legőrültebb.

A világon semmi sem olyan rossz, mint a testi fájdalom. A fájdalom színe előtt nincsenek hősök.