Gayle Forman

Igazán szeretem a rajongóimat, ha egyesével találkozom velük. De amint csapatban vannak, kiütközik a csordaszellem, és elfelejtik, hogy én is csak ember vagyok, élő hús és csont, sérülékeny és megfélemlíthető.

Vannak a jó hírnél és szavahihetőségnél fontosabb dolgok is, amiket elveszíthet az ember.

Az érzelmek számtanában soha nem tudhatod előre, hogy az egyik ember hiánya mennyivel mélyebben érinthet, mint másé.

Arra van szükségem, hogy újra és újra emlékeztessem magam a napok időlegességére, és hogy győzködjem magam: ha a tegnapot túl bírtam élni, a mát is túl fogom.

Néha magad hozod meg a döntéseidet, néha pedig egyszer csak megtörténnek veled.

Egy temetés kicsit olyan, mint maga a halál. Lehetnek kívánságaid, terveid, amit csak akarsz, de amikor eljön a napja, semmi beleszólásod nincs a dologba.

Ha elég ideig játszod meg magad, előbb-utóbb megy az magától is.

Adam szereti, hogy ennyire komolyan veszem a zenét, és bírja a humorérzékemet is. Azt mondta, olyan fekete humor, hogy az ember sötétben nem is veszi észre.

Mind ez idáig Miát okoltam mindenért: amiért elhagyott, amiért tönkretett engem. És talán tényleg ez volt a mag, amely idővel kicsírázott, és ez a burjánzó növény nőtt ki belőle. És én vagyok az, aki ápolgatja, nevelheti ezt a gazt. Én öntözöm. Én gondozom. Én csipegetem le mérgező bogyóit. Én engedem, hogy a nyakam köré tekeredjen az indáival és kiszorítsa belőlem a szuszt. Egyesegyedül én tettem ezt. Saját magammal.

Az emberek mindig csak azt hiszik el, amit el is akarnak hinni.

Meghalni könnyű. Élni nehéz.

Minden kapcsolat nehéz. Éppen úgy, mint a zenében, két hang néha harmonikus, néha meg kakofonikus.

Nyugalmat találok az újszülöttek sírásában. Jó tudni, hogy ennyi küzdeni akarással jövünk a világra.

Nincsenek második lehetőségek az elszalasztottak helyett.