Gayle Forman
A sors nem irányíthatja az életedet. Neked kell fognod a kormányt.
Néha a sors vgy az élet, vagy nevezd, aminek akarod, résnyire nyitva hagy egy ajtót, és te átmész rajta. De máskor bezárja, és neked kell megkeresned a kulcsot vagy feltörnöd a zárat, vagy berúgnod az egész vacak ajtót. És máskor még csak nem is mutat neked ajtót, úgyhogy magadnak kell fölépítened.
Néha egyszerűbb hagyni, hogy az emberek elhamarkodottan következtessenek, mint elmagyarázni a bonyolult igazságot.
Kicsi koromban sokat jártam a helyi jégpályára. Képzeletben mindig úgy éreztem, hogy tudok piruettezni és ugrani, de ahogy kikerültem a jégre, alig bírtam egyenesben tartani a korcsolyámat. Amióta idősebb lettem, ugyanígy vagyok az emberekkel. Képzeletben szókimondó és merész vagyok, ám ami kijön a számon, az mindig olyan alázatos és udvarias.
Ha csak egy napja van az embernek, büntetlenül mondhat bármit.
Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés. Ez Hamlet - ha ugyan nem Shakespeare leghíresebb monológja. (...) De mi van akkor, ha Shakespeare és Hamlet nem a jó kérdést teszik fel? Ha az igazi kérdés nem úgy hangzik, hogy legyünk-e, hanem hogy milyenek legyünk?
Életemben először értem meg, hogy ez a célja a nevetésnek: örömet szerezni másoknak.
Én úgy képzelem, hogy Shakespeare azért tartozik a vígjátéki alakjainak a boldog befejezésekkel, mert a tragédiáiban olyan kegyetlen. Például a Hamletben. Vagy a Rómeó és Júliában. Majdnem szadista.
Legyünk hálásak azért, ami van, és ne arra ácsingózzunk, amiről azt képzeljük, hogy kéne.
Ahol becsúszik a véletlen, ott nem lehet visszatáncolni.
Te nem érted, mit jelent akkor kiszállni, amikor nyerésre állsz! Az hálát jelent! Akkor hagyod abba, amikor látod, hogy az is elég, amid van!
Előfordul, hogy a hiányból érzünk rá valamire. Az űrből, amit maga után hagy.
Életem olyan kicsinyes, hogy viszketek tőle, mint egy túl szűk gyapjúpulóvertől.
Nem abbahagyni nehéz. Csak a döntést nehéz meghozni. Ha ezt a mentális lépést megtetted, a többi már gyerekjáték.