Füst Milán

Becsületes ember elviseli a rovására történő igaztalanságot, csak a javára történőt nem tudja elviselni.

A szerelem sok bajjal jár: de nélküle nem élet az élet.

A szépség rabja nem mer élni, fél, hogy romlik a szépsége.

Az embert a feledékenysége teszi boldoggá, nem a megismerés, az, hogy el tudja felejteni megismerését.

Öntudat: gyenge pislákoló gyertyafény s a többi sötét: ez az életünk.

Sok tekintetben technikai kérdés az élet, míg megtanulod, beleőszülsz.

Addig vagy gazdag, míg gazdagságodat meg nem mutatod, míg azt meg nem ismerik. Ha megösmerik, mindenedet kiadtad, szegény vagy.

A logikus dolgokat megérteni könnyű! - ehhez logika kell csak! Nehezebb azt megérezned, ami illogikus: mert ehhez jó ösztön kell.

Úgy emlékszem, Bismarck is azt mondja valahol: hogy csak kutyát lehet ennyire szeretni, az embereket soha. És igaza volt. Emberrel mindig van valami baj: féltékenység, neheztelés, nagy ellentétek ebben-abban? Az emberi viszonylatok legfeljebb ilyenek: és mégis szeretem. De mi Péterrel úgy voltunk: én csak szeretem. Ez az érzés a szívben olyan volt, mintha nehéz álom telepedett volna rá. S mintha méz csorranna tiszta szépségében, olyan volt az, ha én jó kutyámat megsimogattam. És mondhatom, Péter csak nekem élt, minden gondolata én voltam. Ilyen tiszta érzelmeket még nem látott a világ.

Egy mocsárba épp úgy bele lehet fulladni, mint a Niagarába.

Keresni kellett volna valakit, akit végre igazán szerethetnék, méghozzá baj nélkül, nyűg nélkül? Olyan szeretetről ábrándoztam, amely könnyű és habos, nem terhelő, s oly egyszerűen ömlik át a szívbe, mintha napfény érné, s oly édesen és tisztán csorran, mint a méz. De hát hol van ilyen? Akkor már tudtam én, hogy ilyesmi nem létezik.

Modorod: - lényed kompozíciója.

Ki ismerhet meg jól egy másik embert? vagy az életét? (...) Minden életrajz hamis.

A szerelem ugyanis szenzációkra vár, szenzációkat követel s ezeknek az a természetük, ami a csodáknak, hogy nem tarthatnak sokáig. Ezek elmúltával pedig a szerelmes ember méltatlankodni kezd, mert azt hiszi, hogy folytonos csodákhoz van joga, az eddigiek elmúltával tehát körülnéz újabb csodák után. Ezért van az, hogy a szerelem a tartós kapcsolatoknak oly rossz előfeltétele s hogy a szerelmi házasságok oly rosszul szoktak végződni.