Csernus Imre

Évtizedekig másoknak akartam megfelelni. És rengetegszer lyukra futottam. Egy ilyen krízis után aztán eszembe jutott, hogy mi lenne, ha azt az energiát, amit abba fektetek bele, hogy másoknak megfeleljek, ezentúl önmagam felé fordítanám.

Te is, mint mindenki, eldöntheted, hogyan szeretnél levegőt venni: úgy, hogy mázsás súlyok legyenek a válladon, vagy azok nélkül, szabadon.

Az erő valójában a fájdalommal jön létre. Azért keletkezik, mert az illető befejezi az önátverést, ledobja a mellkasáról a mázsás súlyokat, és elkezd szabadon lélegezni.

A meleg nap le fog menni. Eljön az éjszaka, és ha túl szeretnék élni, fontos, hogy ilyenkor se fázzanak, ne fagyjanak meg, legyen biztonság - a legtöbb ember mégis úgy viselkedik ilyenkor is, mintha a nap folyamatosan sütne.

Rengetegen tudjátok, hogy mi lenne a megoldás kulcsa, mégsem tesztek semmit sem.

Ha (...) dolgozol önmagadon, és egyedül elmész valahova, akkor jól fogod magad érezni, kilépsz az otthoni, megszokott, rohanó világodból, az állandó rutinból.

Ha egyedül vagy, és belül káosz van benned, hiába vagy csinos külsőleg, a sok egyedül töltött idő valóban felszínre hozza benned a démonokat.

A legtöbbetekben sokkal több energia rejlik, mint ahogyan ti azt hiszitek, csak hajlamosak vagytok elhagyni magatokat, gyámoltalannak hinni magatokat, miközben nem is vagytok azok.

A megmérettetés nem szűnik meg, mert a kis megoldatlan problémából egyre súlyosabb lesz.

Ha rájössz arra, hogy a másik milyen szinten áll, akkor hiába vagy vele őszinte, nem fog megérteni.

Amíg valami nincs kimondva önmagadban, addig ezt nem mered kimondani másnak sem, és így a megváltoztatásra gondolni sem érdemes.

A mai fiatalok könnyebben engednek el dolgokat és személyeket, és szabadabban élnek, tudván, hogy nem veszítenek sokat, ha nem ölik minden energiájukat egy kapcsolat megmentésébe.

Az ellenségemnek sem kívánom azt az érzést, amikor rájössz, hogy vannak dolgok, amikre bizony nincs ráhatásod, illetve hogy el kell valakitől köszönnöd, miközben annyi mindent kellene még elmondanod neki - és ezalatt kétségbeesetten próbálsz pozitív maradni, és lelket önteni mind a másikba, mind saját magadba (...). Kikészülsz a tehetetlenségtől, de felcsapod a műmosolyt, és azt mondogatod, hogy minden rendben lesz.

A féltékenység valójában a birtoklás ismertetőjele, nem a szereteté.