Clive Staples Lewis

Megtehetjük, hogy nem veszünk tudomást róla, de Isten jelenlétét sosem kerülhetjük el, hiszen csordultig betölti a világot. Ő mindenütt ott van - inkognitóban.

A bizonyos tekintetben legnyilvánvalóbb és elsődleges tényről, amely minden más ténynek kulcsa, gyakran a legkönnyebb megfeledkezni - s nem azért, mert túlságosan távoli vagy homályos, hanem mert nagyon is közeli és nyilvánvaló.

A gyerek mindig azokra a részletekre figyel egy történetben, amelyeket a felnőttek lényegtelennek tartanak. Ha először úgy meséljük el, hogy a főhőst három emberke figyelmeztette, akik az út bal oldalán tűntek fel, legközelebb viszont csak egy emberke jön, az is az út jobb oldalán, akkor a gyerek bizony tiltakozni fog - és igaza is van. Azt hisszük, mindez nem számít, mert a legkevésbé sem éljük meg a történetet.

Aki remekművet alkot, az egyetlen hangjeggyel, egyetlen szótaggal, egyetlen ecsetvonással sem szegi meg művének élő, belső törvényét. Ámde aggályoskodás nélkül megszeg bármely olyan felszíni szabályszerűséget és előírást, amelyet apró, földhözragadt kritikusok törvénynek néznek.

Amikor Isten megismeréséhez jutunk el, a kezdeményezés az ő oldalán van. Ha nem mutatja meg magát, semmi sem tesz képessé bennünket arra, hogy megtaláljuk. S valóban, egyeseknek sokkal többet mutat meg önmagából, mint másoknak - nem azért, mert vannak kedvencei, hanem mert olyan embernek nem tudja megmutatni magát, akinek egész lelke és jelleme nincs a megfelelő állapotban. Mint ahogy a napsugarak sem tükröződnek, noha nincsenek kedvenceik, poros tükörben olyan ragyogóan, mint a tiszta tükörben.

Kinevetjük a becsületet, a tisztességet, aztán döbbenten látjuk, hogy árulók vannak közöttünk.

Mindenki azt vallja, hogy a megbocsátás szép gondolat; mindaddig, amíg nem kell megbocsátania valamit.

A bölcs ember, minél hevesebben akadályozzák, annál merészebben nyilvánítja ki véleményét.

A törvény erősebb a királynál. A törvény teszi a királyt uralkodóvá. Éppúgy nincs jogod megszökni a korona elől, ahogyan az őrszem sem hagyhatja el a helyét.

Ne feledd, a drágakő a szemétdombba rejtve is megőrzi értékét.

Szorgalom gyarapítja a javakat. De akik a rajtuk kívül álló dolgokat fürkészik, azok hiábavalóságot cselekszenek, s büntetésük szegénység és nyomorúság lesz.

Sok mindent tudok arról, ami van, de arról, ami lesz, csak igen keveset (...). Nem mondhatom meg, ki pusztul el, ki marad életben. Ki bukik el ma, a lenyugvó nappal.

Királynak lenni annyit jelent, hogy első vagy a legvadabb csatákban, és utolsó minden kétségbeesett visszavonulásban. Ha éhínség szakad az országra, neked jut a leghitványabb étel és a legtöbb nyomorúság.

Jóra fordul minden rossz, ha Aslan visszatér, Megfizet a gonosznak a sok-sok bánatért. Ha összecsapja mancsait, elszökik a tél, Ha megrázza a sörényét, a tavasz visszatér.

Az isteni jóság különbözik a miénktől, de nem alapvetően más: nem úgy különbözik tőle, mint a fehér a feketétől, hanem mint a tökéletes kör a gyerek első kísérletétől, hogy kereket rajzoljon.