Charles Martin

Az, hogy valaki meghal, még nem jelenti, hogy elhagy téged. (...) A szeretet nem hal meg.

Az élet harc, de ezt a harcot nem ököllel vívják. (...) Ezt a harcot a szíveddel kell megvívni.

Csak azért, mert valaki tud valamit, vagy azt hiszi, hogy tudja, még nem biztos, hogy meg is tudja tanítani.

Néha nem könnyű látni, milyen jó is lehetne az életünk, nem könnyű látni, miben reménykedhetünk, mert az, ami van, olyan fájdalmas, hogy eltakarja a jövőt. Máskor viszont úgy látjuk, hogy ha elég kitartóan, elég őszintén, teljes szívünkből reméljük azt, amit remélünk, akkor valósággá válhat. Talán ettől olyan különleges dolog a remény.

A fájdalom olyan, mint a vulkán (...). Ha átszakad a gát, legjobb, ha hagyjuk, hogy kijöjjön minden.

A lelkem mélyén jó akarok lenni, jó dolgokat akarok látni, jól akarok élni, de bármerre nézek, csak rossz dolgok vannak. Mintha a gonoszság egyre csak bugyogna föl a földből, és az ember nem tehetne mást, mint hogy kikerüli, nehogy a lábára fröccsenjen.

Ha körülnézek, mindenütt azt látom, hogy a jó emberekkel rossz dolgok történnek, a rossz emberek pedig megússzák, ha rosszat tesznek.

Nem az a legkeményebb része a dolognak, amikor megtanulunk valamit, hanem az, ami utána történik a gondolkodásunkkal.

Vannak, akiknek gondot okoz az, ahogy én gondolkodom és beszélek. Mert én fehéren-feketén látom a dolgokat, nemigen tűröm a szürke különböző árnyalatait.

Nagy különbség van az ítélkezés között, meg aközött, hogy az embernek véleménye van.

Az a legfontosabb, ami a másiknak már a nyelvén van, de nem mondja ki. Az a kulcsa mindennek, az a hiányzó láncszem. De ezeket a szavakat nem húzhatjuk ki senkiből harapófogóval. Csak úgy jó, ha a másik magától, szabad akaratából mondja ki őket. Márpedig ez csak akkor történik meg, ha a szavak gazdája bízik bennünk.

Az emberek néha azért nem válaszolnak a feltett kérdésekre, mert túl fájdalmas lenne a válasz.

Van az úgy, hogy egyetlen kérdés magában hordozza egy egész élet minden fájdalmát.

Könnyen eljöhet a nap, amikor a döntésed már nem csak téged érint. Amikor hirtelen ott lesz valaki, aki nem tudja megvédeni magát, és csak te akadályozhatod meg, hogy valami szörnyűség történjen vele. Van, akit ez nem érdekel, és egyszerűen elsétál. Van, aki a földre lapul, és összehúzza magát. És hát vagyunk néhányan, akik teszünk valamit a világ gonoszsága ellen.

Ha félsz, az normális dolog (...). Jobb, mint ha nem félnél. Mert ha nem félsz, akkor alighanem elbíztad magad, és aki elbízza magát, az nagy bajban van.