Braun Róbert

Az Uber igencsak ellentmondásos: van, ahol életet ment, mert nem kell állásba menni és kis befektetéssel lehet jó minőségű munkát vállalni, másutt kizsákmányol, hiszen nincs társadalombiztosítás, fizetett szabadság, pihenőidő, amennyit megy, annyit fizet. Az Uber ellen összefog a konzervatív felső közép, mert félti a kéznél lévő taxiját, amit ártámogatással kiáraz a piacról; és a baloldal, mert félti a megszerzett munkajogbiztonságot és -védelmet, ami a kiszolgáltatott alkalmazottaknak jár; közben aki használja, szereti, mert olcsó és kényelmes.

Vannak azok az ételek - a feleségem meg ne hallja -, amelyek jobbak iparian; ez a kézművesség átka, az az íz nem lesz meg soha: keményítő, cukor, tojásporból készülő majonéz, vessetek a mókusok elé, mindent tudok, mégis.

- Börtön? (...) Hogyan lehet túlélni? (...) - Egyszerre csak egy dolgot csináltam. Mindig csak egy dolgot. Ha cigiztem, akkor nagyon cigiztem. Ha olvastam, akkor olvastam. Ha ettem, ettem. Feltörtem az időt. Kinn többet akartam az időből, raktam egymásra mindent, három életet éltem egyszerre. Benn az idő adott volt, megtölteni kellett, hogy ne legyen üres.

A börtönévek sokszorosan számítanak, nem csak azért, ami benn történik, hanem azért is, ami utána kinn; mi vagyunk a jók, te vagy a gonosz: beleég a bőrbe.

Milyen csodálatosan szerencsések vagyunk itt mindannyian, és mennyire nem tudjuk; a háborút könyvekből ismerjük, traumáinkat, ha vannak, feloldja az idő és az élet öröme.

Apának lenni jó, lányos apának még sokkal jobb. Nem tudom, milyen fiúkkal, ha magamra gondolok gyerekként, nem lehet egyszerű. Apának lánnyal hibátlan; van persze küzdés, de nincs rivalizálás; a szerelem és szeretet határvidékén járunk mindig.

Tartunk valahonnan valahova, közben magunk döntünk, hol vagyunk, mit csinálunk.

Minden mérföld hozzátesz a világhoz.

A szó kimondatott, visszavonni nem lehet, ott marad a közös levegőben, molekulává válik, az is csak egy metafora; nem száll el, bármit is tartson erről a mondás. Hiába töröltek el mindent, ami a szavak után következett - bejegyzett élettársi kapcsolat, tisztelet, köztársaság -, a szó nem kitörölhető, ember, internet nem felejt. Ott van, látszik, emlékszik.

A gyermeki lélek útjai kifürkészhetetlenek, nekem például általában nem is sikerül.

Amit egy briliáns és az amerikai politika iránt érdeklődő tizenhat éves tűpontosan lát, azt egy hetvenéves, okos és az amerikai politikában évtizedek óta mélyen benn lévő amerikai kibékíthetetlenül másképp látja; nem azért, mert máshonnan jönnek, hanem mert egy másik univerzumban élnek, ugyanazon a Földön. Mást jelentenek a szavak: "jog", "oroszok", "hírek", "újság", végül mást az egész politika is - nem a pillanatnyi ellentétek ügyes elrendezését, hogy békésen tudjunk együtt élni, hanem élet-halál harcot, melyben csak egy maradhat, inkább mi, mint ők, bármi is legyen a mi és bármi is az ők.

A politika a jövő megszerzésének versenye, ennek a szabad nyilvános beszéd az eszköze.

A demokratikus politika nem érdemet, hanem karizmát; nem okosságot, hanem retorikai képességet jutalmaz.

Amerika nem a hatalom nagyságától, hanem a nagyság hatalmától az, ami.

Ott az otthon, ahol vagyunk éppen.