Benyák Zoltán
1976. június 4. — magyar író
Fiatalnak lenni annyit tesz, hogy hiszel az álmaidban, az erődben, a kitartásodban, ami elvisz azokig az álmokig.
Ezer figyelmeztető szó sem ér fel egy sors osztotta pofonnal.
Még egy nő is jobban megismerhető, ha nem csupán egy-két emberöltő áll a férfiember rendelkezésére.
A szabadság fejben kezdődik! Még karantén idején is!
Túl sokat felejtünk. Ha nem így lenne, nem követnénk el ugyanazokat a hibákat. Újra és újra.
A rövid távú magány jó dolog. Kell, hogy az ember tisztába tegye magát, és kidobja a szart. Lomtalanítani kell.
Mi már a mindennapjainkban megéljük, hogy ami tegnap még vicc volt, az mára eretnekség. Egyre zavarosabbá válik minden, nincsenek szilárd szabályok, nő a bizonytalanság, a kapaszkodók eltűnnek.
Nemcsak a céljaink különböztetnek meg minket egymástól, hanem az odáig vezető út is, amit helyesnek érzünk.
Az ember már csak így működik. Idealizálja magát, miközben degradál másokat, ezen az ócska módon igazolva magának, hogy az általa választott út a helyes, mi több, az egyetlen igaz út.
Kétféle ember van: aki hajszol valamit, és aki menekül. Jómagam az utóbbiak táborát gyarapítóm. Büszke nem lehetek, hacsak nem egyedi indokaimra. Én a rossz sors elől menekülök. Ott fészkelődöm a felső és az alsó réteg közt. Ahol a legnagyobb a nyomás.
A Homo sapiensnek kizárólag az evésen, az iváson és a szaporodáson kellene töprengenie. Minden más csak úri hóbort, ami a jólét szövődménye. Kóros agyi elváltozás.
Te, aki ezeket a sorokat olvasod, talán nem is tudod, milyen az, amikor az ember egész élete egyetlen pillanaton inog, dől, hol jobbra, hol balra. És hogy milyen kétségbeejtő, amikor ennek még teljesen tudatában is van. Szinte már el sem hiszi, hogy vele történik mindez.
Az élet vége egy győzelem. Függetlenül attól, hogy az a bizonyos élet mennyire volt sikeres. Létezett. Minden részlete vitatható, de a megtörténte nem.
A munkát nem a fizetség minősíti, hanem a szenvedély, amivel műveljük.
Facebook
Pinterest