Beck Tamás
1976 — Petri-díjas író és költő
A szépírás (...) ugyanazon képességeket követeli meg művelőjétől, amelyekkel az értő olvasó is rendelkezik.
Az írói lét egyfajta parazitalét; jár az író a világban, és amit csak összeszed véletlenül vagy készakarva a környezetéből, azt mind esztétizálja, tehát belefoglalja a műveibe.
Az önfenntartás sebezhetetlenné tesz. (...) Nem ember, aki harmincévesen állami apanázsra szorul, aki egész éjjel gépel, délben kel mindennap, és nagy kortyokban nyeli a kávét.
Az istenhit a gyengék privilégiuma.
Testünk minden sejtje kicserélődik hétévenként, személyiségünk folytonossága mégis megmarad. Mi ez, ha nem a lélek halhatatlansága mellett szóló bizonyíték?
A későn kelés luxus. Státuszszimbólum.
A benne uralkodó családmodell meghatározza egy ország államformáját. Ahol az apa élet-halál ura, ott előbb-utóbb megjelennek az autokratikus tendenciák a politika szférájában is.
A halottak számára nagy kiváltság, ha eszébe jutnak az élőknek.
Nincs a világon olyan probléma, amit ne oldana meg egy csésze kávé!
A házasságom tanított meg arra: ha hibátlanná akarsz tenni egy rendszert, valójában mindössze átrendezed a hibák kombinációját.
A hit a kegyelem csatornája.
Azt meghatározni, hogy egy férfi vagy egy nő vajon miért talál tetszésre a szemünkben, éppolyan reménytelen feladat, mint a létet vagy az időt próbálnánk definiálni.
Ha szerelmet keversz a barátságba, az olyan, mintha elcukroznád a csirkepaprikást.
A szerelem fosszilis, környezetszennyező tüzelőanyag.
Aki nem szereti azt a hónapot, amelyikben született, alighanem önmagával sincs kibékülve.
Facebook
Pinterest