Bartis Attila

Minden rendszer, amelyik a saját túlkapásaival szemben megengedő, pillanatokon belül hasonlóan veszélyessé válik, mint volt az a rendszer, amit leváltott.

Minden egyes kép, még a legpocsékabb is mindenekelőtt azt igazolja, hogy nem egy szoba sarkában, egy íróasztalnál telt a fél életem. Az, hogy a képeim egy részének ezen túl is van jelentése, ehhez képest istenigazából csak ráadás.

A tehetség általában felismeri önmagát. A dilettáns az, aki úgymond hivatalból túlértékeli a saját képességeit. A tehetség a kételyeivel, a bizonytalanságaival együtt is többnyire tudja, hogy mit csinál.

Akkor fényképezhetném a valóságot, ha sikerülne Isten szemével látnom. Ennek hiányában csak a saját képeim készíthetem.

A legfőbb rossz, mármint az ember számára, nyilván a mulandóság. Lehet ez ellen érvelni egy előadóteremben vagy egy kocsmaasztal mellett, de a katedrálisoktól a fotográfiáig, a nagyüzemi mezőgazdaságtól magáig a hadiiparig minden a mulandóság okán jött létre. A két legnagyobb hajtómotor, az önfenntartó és a fajfenntartó ösztön is erről szól. A modern ember próbálta meg ezt először ignorálni.

Minden egyes szelfi, amit készítünk, az összes jól sikerült naplementénk vagy a tegnapi vacsoránk képe, amit elraktározunk a felhőben, valamiképp az életünk kiterjesztéséről szól a fizikai elmúlásunk utáni időkre. Az egyórás vasárnapi mise és az ötperces esti imádság egy olyan, már-már kötelező önimádat-rituáléra lett lecserélve, ami naponta órákat visz el az életünkből, de megnyugvást nem ad. Az összes jól tárolt, vigyorgó szelfink ellenére egy hét alatt többet szorongunk, mint bármelyik kétszáz esztendővel ezelőtti felmenőnk egész életében. Kétségtelen, hogy mi szinte mindent jobban tudunk nála, de gyászolni és elmúlni jobban tudott, mint mi.

Minden fotográfia időparadoxon. Időn belüli időtlenség, mulandó örökkévalóság. Fényképezni nem más, mint kivonni a valóságból az időt egy pillanatra, majd visszaadni ezt a pillanatot az időnek.

Ha az ember a munkájára hivatkozik, hajlamos azt hinni, hogy nyugodtan összecsomagolhat, mert senki nem orrol meg rá.

Minden művészetek közül a fotográfia a legkiszolgáltatottabb a külső valóságnak.

A világ általában sokkal gyorsabban változik, mint mi magunk.

A kiszámíthatatlanság zabálja fel a legtöbb energiát az életben.

Az a társadalom működőképes, ahol szegényként is belül tudsz maradni, ahol nem vetnek ki, és ahol te sem érzed kivetettnek magad, ebből kifolyólag nem züllesz le másodpercek alatt. Ott a szegény ember nem méltóságát vesztett, nem nincstelen, nincs leköpve. Így aztán ő se köp le senkit.

Nincs bennem hit. A hit nélküli remény pedig nem több, mint bizonyos esélyek számolgatása. S így, mint minden számolgatás, kissé nevetséges.

Semmi nem nyújt olyan szabadságérzetet, mint a csillagos ég.

A boldogtalanság nem ment fel semmi alól.