Bartis Attila

Semmi nem fedi el olyan jól a teljes valóságunk, mint néhány kétségbevonhatatlan igazság.

Ha képtelenek vagyunk a másik nélkül élni, akkor édes mindegy, hogy boldogok vagyunk-e.

nem normális, ha az ember egyedül alszik el. Ha valaki szívverése helyett azt hallgatja, ahogy odakint csöpög a csap.

Az még nem hűség, ha gyávák vagyunk a hűtlenséghez.

Attól még nem leszünk jók, ha nem követjük el a rosszat.

Attól, hogy elkövetünk egy aljasságot, még nem leszünk egész életünkben, mindenestül aljasok.

Furcsa, leginkább jellegtelen állapot a szabadság. Semmi köze a közönyhöz, mert az óhatatlanul cinikus, meg semmi köze ahhoz, amikor minden mindegy, mert a mögött azért mégis ott lapul a szégyen vagy a remény. Ha már minden mindegy, az még igen emberi. Úgy is mondhatnám: a szabadság nem embernek való állapot.

Pontosan az vagyok, akinek ismersz és azóta vagyok, amióta ismerlek.

Néha igen hasznos, ha az ember pontosan tudja, hogy mennyit visel el a valóságból.

Valahol olvastam, hogy vannak, akik megépítik a labirintust, és vannak, akik tévelyegnek benne. Nos, talán ez az egyetlen különös képességem: hogy egymagam mindkét feladatra alkalmas vagyok. Azt megítélni, hogy az építményem felér-e mondjuk a krétaival, vagy csak amolyan ügyesen nyírt kertészmunka, az nem az én dolgom. Viszont annak utánajárni, hogy ezt a meglehetősen sivár építményt miért és miként húztam fel, az olyan feladat, amelyet rajtam kívül aligha végezhet el bárki is.

Ahol semmi nincs, onnan föltétlenül tisztábban látja az ember a dolgokat. Az egészet, egyben. Nincs ez túlmisztifikálva, vannak helyek, ahonnan a dolgokat másképpen látni. Persze, lehet, hogy nem tisztábban, jobban, de mindenesetre másképp.

Vannak, akik azt mondják, hogy ami a legfontosabb, az nem csomagolható. (...) Kétségtelenül vannak dolgok, amelyeket nem lehet se díszdobozba, se bőröndbe, se konténerbe tenni. Ilyesmi például az életünk. Egy egész életet becsomagolni lehetetlen.

Az egyenruha (...) olyan, mint egy egyenlőségjel a valaki és a senki között.

Ha valamelyest ismerjük az emberi természetet, nem nehéz kitalálnunk, hogy melyikükben mi történik.