Anton Pavlovics Csehov

A szerelem nem tűr semmi határozatlanságot, semmi meggondolatlanságot.

A vak szerelem mindenütt ideális szépséget talál.

Jobb e világon a törvényes férjtől kínokat elszenvedni, mint az utolsó ítéletkor a fogakat csikorgatni.

A korlátolt és hiú embereknek vannak perceik, mikor az a tudat, hogy boldogtalanok, bizonyos elégedettséggel tölti el őket, sőt önmaguk előtt valósággal kacérkodva dicsekszenek szenvedéseikkel.

Mindegy, akár a színpadon játszunk, akár írunk - nem a hírnév, nem a ragyogás a fő... hanem az, hogy tudjunk tűrni.

A boldogtalan ember egoista, dühös, igazságtalan, kegyetlen, és még az ostobánál is kevésbé hajlamos embertársai megértésére. A szerencsétlenség nem fűzi össze, hanem elválasztja egymástól az embereket, még ott is, ahol a hasonló fájdalom összekötő kapocsként szerepelhetne.

Ha valaha kell majd neked az életem, csak gyere érte és vidd.

Tudatosan csak azok félnek a haláltól, akik hisznek az örök életben: azok rettegnek bűneiktől.

A tehetségtelen, de nagyravágyó embereknek nem marad más, mint ócsárolni az igazi tehetségeket.

A bor meg a dhány elmossa az egyéniséget. Egy szivar vagy egy kupica vodka után te már nem te vagy, hanem te plusz még valaki; szétfoszlik az éned, és már úgy viszonyulsz magadhoz, mint harmadik személyhez.

A közömbösség a lélek bénultsága, idő előtti halál.

Nem olyannak kell ábrázolni az életet, amilyen, nem is olyannak, amilyennek lennie kellene, hanem olyannak, ahogy álmainkban megjelenik.

Nem az új vagy a régi forma a fontos, hanem az, hogy írjon az ember, ne törődjön semmiféle formával, csak írjon, mert szabadon árad a lelkéből az írnivaló.

Az orvostudomány a hites feleségem, az irodalom a kedvesem. Ha megunom az egyiket, az éjszakáimat a másikkal töltöm.