Anton Pavlovics Csehov

A vágy a rabságban élők legnagyobb ellensége.

Az önként vállalt bebörtönöztetés sokkal nehezebben elviselhető, mint a kényszerű rabság. Az a tudat, hogy jogában és módjában áll bármely percben szabaddá lennie, megmérgezi a börtönben töltött idejének minden pillanatát.

A halálbüntetés és az életfogytiglani börtön egyaránt erkölcstelen.

Az állam nem isten. Nincs joga elvenni az életet, amelyet visszaadni még akkor sem állna módjában, ha akarná.

A kivégzés azonnal öl, az életfogytiglani börtön pedig lassan.

A bölcs meg a tudományos gondolatok mindig elveszik az étvágyat.

Fiatalasszonyok nem szoktak egyhamar megbocsátani.

Az áldott állapotban levő asszonyok szeretnek szeszélyeskedni, és általában sötét gondolatokkal foglalkozni.

Az asszonyi tekintetet semmi se kerüli el, akár a vércséét. Az asszonyok éles szeműek.

A szó nem veréb, ha elröpült, többé nem lehet megfogni.

Az esti csöndben, mikor az ember csak a homályos ablakot látja, mely mögött lassan-lassan álomba merül a természet, a külső világ, mikor csak idegen kutyák rekedt ugatását és idegenek harmonikájának gyönge nyöszörgését hallja, nehéz másra gondolnia, mint távoli, meghitt fészkére. Aki már volt zarándokúton, akit a szükség, a kényszer vagy a sors szeszélye elszakított otthonától, övéitől, az tudja, milyen hosszú és fárasztó szokott lenni a csöndes falusi est idegen tájakon.

A tolvajok mindig is ügyesebbek, fürgébbek voltak, mint az őrök.

Előbb jó papról kell gondoskodni, csak azután az iskoláról!

Egy rossz tanító sokkal kevesebb kárt okoz az iskolában, mint egy rossz pap.

Egy fejlett értelmű embernek feltétlenül kell hogy legyen esztétikai érzéke.