Andrew Matthews

Ha valakitől elválunk, az nem jelenti azt, hogy abban a kapcsolatban mindent megtanultunk. Ha házasságunknak már vége, de még a másikat okoljuk a nyomorúságunkért és a fizetendő jelzálogért, akkor még mindig egymáshoz vagyunk láncolva - hiszen még van mit tanulnunk egymástól!

Az élet újabb és újabb leckéket ad fel számunkra. (...) Akár tetszik, akár nem: megtörténik. Akár felelősséget vállalsz érte, akár áldozatnak érzed magad, akár küzdesz ellene, akár nem, egyszerűen megtörténik.

A fejlődés akkor a legfájdalmasabb, amikor ellenállsz neki.

Szokásaink rabjai vagyunk. Ugyanúgy viselkedünk egészen addig, míg nem kényszerülünk arra, hogy megváltozzunk.

Az értelem szétszedi a dolgokat. A szív összerakja. Vannak olyan kérdések, melyekre az információnak és az intelligenciának nincsenek válaszai.

Az életben nem az a feladatod, hogy problémák nélkül élj, hanem az, hogy valami iránt lelkesedj!

Ha nagyobb lelki békét akarsz, hagyj fel azzal, hogy mindent felcímkézel "jó"-nak vagy "rossz"-nak!

Abban a pillanatban, amikor elkezdesz túlságosan ragaszkodni bizonyos dolgokhoz, emberekhez, pénzhez... elszúrsz mindent! Az élet azt a nehéz feladatot állítja elénk, hogy mindent becsüljünk meg, és ne ragaszkodjunk túlzottan semmihez sem!

Isten sohasem fog lekászálódni a felhők közül, hogy azt mondja: "Na, most megengedem, hogy sikeres legyél!"

Akkor fejlődünk sokat, amikor nehéz idők járnak ránk.

Az életben vagy kifogásaink vannak, vagy eredményeink.

Minden élethelyzetre érvényes recept nincs. Nap mint nap előfordul, hogy mások kihoznak a sodrunkból, zavarba jövünk, csalódást okoznak vagy éppen örömet szereznek nekünk. Senki nem tud mindig minden helyzetet tökéletesen megoldani.

A jó modor azt jelenti, hogy inkább csökkentjük saját jelentőségünket, mint hogy kihangsúlyozzuk. Azt jelenti, hogy nem versengünk. Azt is jelenti, hogy nem kell folyton bizonyítanunk.

Az élet emberekről szól. Ha túl sok feltételt állítunk fel mások viselkedésével kapcsolatban, akkor ezzel azt kockáztatjuk, hogy magától az élettől határoljuk el magunkat.

Mások boldogságáért nem mi vagyunk a felelősek. Az életben a mi feladatunk az, hogy hűek legyünk önmagunkhoz, minél több tapasztalatra tegyünk szert, és úgy bánjunk másokkal, ahogy szeretnénk, ha velünk bánnának.