Andrew Matthews

Többet kapsz abból, amire vágysz, ha előbb elajándékozol valamennyit abból, amid van. (...) Ha egy mosolyra vágysz, előbb ajándékozz egy mosolyt másnak! Ha szeretnél egy kis jóindulatot, előbb adj te is egy kis jóindulatot! Amikor segítesz az embereknek, az emberek is segítenek neked.

Nem tudsz egyszerre kétségbeesett és kiegyensúlyozott lenni. Az élet nem feltétlenül egy vég nélküli küzdelem! Hagyd a dolgokat szabadon folyni! Ez nem közönyösség; egyszerűen ne erőltesd a dolgokat!

Amikor kergeted a dolgokat, azok elszaladnak. (...) Ha kétségbeesetten akarsz valamit, akkor semmi sem sikerül!

A madarak napról-napra énekelve ébrednek. A kisbabák minden ok nélkül nevetgélnek. (...) Ez egy játékos világ. Ha azt a gondolatot örökölted, hogy az élet nem vidám, akkor ideje, hogy elkezdjen derengeni, hogy ez mit jelent! Ez csak egy meggyőződés, melyet elhagyhatsz. Legyen rá időd, hogy csak azért csinálj valamit, mert örömet okoz neked!

Ahhoz, hogy a világ jól bánjon veled, magaddal is jól kell bánnod! (...) Te vagy az egyedüli, aki meg tudod valósítani, hogy különlegesen érezd magad. Ha nincs büszkeséged, azt nem kölcsönözheted másoktól!

Kicsit mindannyian másképpen látjuk a világot, és mindannyian tudjuk, hogy a mi meggyőződéseink az igazak.

A valóság nem érti azt, hogy "kellene". A dolgok olyanok, amilyenek. Amikor a valóságot kritizálod, a valóság győz.

Ameddig zt követeled, hogy mások ismerjék el fontosságodat, addig szenvedni fogsz, mert boldogságod az ő kezükben lesz. Felejts el "fontos" lenni! (...) Minél kevesebb elismerést követelsz, annál többet kapsz.

Az életemet néha úgy képzelem el, mint egy flipperjátékot. Minden alkalommal, amikor erőt és energiát fektetek valamibe (...), akkor pontokat gyűjtök. Az összes ilyen próbálkozásra úgy gondolok, hogy hozzáadódnak az "univerzális pontjaimhoz". Sohasem tudom, hogy mennyi pontra lesz szükségem a következő szintre lépéshez. Ez az elképzelés segít abban, hogy örüljek annak, amit éppen csinálok, és ne azonnali eredményeket követeljek.

Ahhoz, hogy pár igazi barátra lelj, először számos ismerőst kell magad köré gyűjtened. (...) Még barátaid közül is sokat el fog fújni a szél. Ez ellen felesleges küzdeni, egyszerűen fogadd el!

Ahhoz, hogy találj valamit, keresned kell! Ha elvesztetted életed irányát (...), hagyj magadnak némi időt, hogy megvizsgáld, mi számít neked igazán.

Az életnek van egy sajátságos módja, ahogyan a lustaságot és az arroganciát bünteti. Úgyis sok minden vakvágányra fut életedben (...) - nem kell ezeket azzal szaporítani, hogy nem teljes szívvel és lélekkel veted bele magad az életbe. Amikor hanyaggá válsz, a dolgok kezdenek összeomlani.

A valóságban nem szeretjük a könnyű feladatokat. Amikor a munkánk túl egyszerűvé válik, általában lelépünk! Akkora örömet lelünk a kihívásokban, hogy még a szabadidőnkben is keressük őket.

Az életnek nem kell feltétlenül fájdalmasnak lennie - de mégis főleg a fájdalom miatt változunk. Addig, amíg fájdalmaink nem gyötörnek, eljátszhatjuk, hogy: "Minden rendben van!" De amikor a fájdalmunk már elviselhetetlen (például, amikor nagyon magányosnak érezzük magunkat, vagy félünk) akkor sérülékennyé válunk. A fájdalom bátorít minket arra, hogy vegyük a dolgokat komolyan.

Gyakran barátkozunk meg olyan emberekkel, akiket először ki sem állhattunk! Amikor te változol, helyzeted is megváltozik. Ez törvényszerű. Nem kell azon morfondíroznod, hogy hogyan is történik mindez. Átalakulásod átformálja körülményeidet is.