Andrew Matthews

A gondolatok, mint láthatatlan felhők vonulnak bennünk. Ők határozzák meg, hogy mi történik velünk.

A jelenen kívül nincs semmink.

A legjobb, amit a szegényekkel tehetsz, az, ha nem tartozol közéjük.

Az élet akkor változik, amikor mi is változunk.

A jó embereket megtaláljuk, és nem megcsináljuk.

A legnagyobb kihívás az életünkben: hűnek maradni önmagunkhoz.

Ha az élet egy játék, akkor tudasd az emberekkel a szabályokat.

Gyakran jobban megbecsülnek minket azért, amit nem mondunk ki.

A másokkal megosztott élmények fűszerezik meg az életet.

Amikor harcolsz a világgal, mindig a világ nyer.

Az univerzumnak nincsenek kedvencei.

Ilyen az élet! Kis kavicsokkal dobál meg minket - figyelmeztetésképpen. Ha ezeket a kis kavicsokat nem vesszük észre, akkor egy téglával dob meg. Ha a téglát sem vesszük észre, akkor szétzúz egy kősziklával. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor láthatjuk, hogy hol nem vettük észre a figyelmeztető jeleket. És akkor még van képünk azt mondani: "Miért pont én...?"

Ahogy továbbra is elfogadod a dolgokat, melyeken nem tudsz változtatni, és változtatsz azokon, amiken tudsz, te magad is csodálatos módon változol... Csodákat viszel végbe, minden nap egyet.

A mának élni olyan, mint egy drótkötélen egyensúlyozni. Mindenképpen leesel, de gyakorlattal egyre tovább tarthatod meg egyensúlyodat.

Ha tudtam volna, hogy ma ilyen szörnyű napom lesz, akkor tegnap boldog lettem volna.