Anatole France

A művész vagy a saját életét leheli alkotásába, vagy puszta bábokat farigcsál, babákat öltöztet.

Az ember csak akkor ura az időnek, ami maga az élet, ha órákra, percekre és másodpercekre, azaz az emberi lét rövidségével arányos darabkákra tagolja. Az élet csak azért tűnik olyan kurtának a szemünkben, mert meggondolatlan módon balga reményeinkhez mérjük.

Az embereket nem cselekedeteikből kell megítélni, mert azok a körülményektől függenek, hanem sokkal inkább titkos gondolataik és legmélyebb szándékaik szerint.

Ha virágos az út, ne kérdezd, hová visz!

A boldog emberek nem sokat tudnak az életről. A fájdalom az emberek nagy nevelője.

A tudást csak akkor tudjuk megemészteni, ha jó étvággyal habzsoltuk.

Az emberiség lassan, de mindig megvalósítja a bölcsek álmait.

Vannak boldog könnyek, fájó mosolyok, mindig lesznek szerelmek, míg a föld forog. Az élet szép, de élni tudni kell, az élet egy harc és benne győzni kell!

Amíg meg nem tapasztaltuk, milyen érzés szeretni egy állatot, lelkünk egy része mélyen alszik.

A magunk gondolatait olvassuk ki mások gondolataiból.

Mindent kiválónak hiszünk abban, amit szeretünk, és bosszant minket, amikor megmutatják nekünk bálványaink hibáit.

Mindenki a maga módján álmodja meg az életét.

Csak ok nélkül szeretünk igazán.