Anatole France
Regény szerelem nélkül olyan, mint a véreshurka mustár nélkül: ízetlen és élvezhetetlen.
Az élet: cselekvés.
Egy gondolat boldoggá vagy boldogtalanná tehet valakit; egy gondolat éltetni és ölni tud.
A könyörület a szívben fészkel, mint ahogy a tapintóérzék a bőrfelületen.
Az ember húsevő állat; hogy ne kelljen szégyelnie, hogy testvéreit megeszi, eltagadja a rokonságot; azzal dicsekszik, hogy magasabb eredetű; de minden az állatokkal való rokonságára mutat; úgy születik, mint ők, úgy táplálkozik, mint ők, úgy szaporodik, mint ők, úgy hal meg, mint ők.
A vágy megszépíti azokat a dolgokat, amelyekre kiterjeszti tüzes szárnyait és (...) a vágy beteljesülése, amely igen gyakran csalóka, az ember egyetlen igaz kincsének, az illuziónak halálát jelenti; megöli a vágyat, amely az élet egyetlen ingere.
Az élet rövid, de az ember ujraéli a gyermekeiben. A természet alkotója ezt a halhatatlanságot engedélyezte az embereknek.
Az ész, a fensőbbséges ész szeszélyes és kegyetlen. Az ösztön szent ártatlansága nem csal meg soha minket. Az ösztönben van az egyetlen igazság, az egyetlen bizonyosság, amit az emberiség megragadhat ebben a csalóka életben, amelyben bajaink háromnegyed része a gondolatból fakad.
Az intelligencia ma olyan ritka és csak oly kevés számu megvetett emberbe van szorulva, hogy nem veszedelmes. De ne ringatózzunk csalódásban: ellentétben van fajunk szellemével. Ha valami véletlen szerencsétlenségből - amitől azonban nem kell tartani - áthatná az egész emberi tömeget, a hatása olyan volna, mint az ammoniakoldaté, amelyet hangyabolyba öntenek. Az élet hirtelen megállna. Az embereket csak az tartja fönn, hogy rosszul értik azt a keveset, amit megértenek. A tudatlanság és tévedés oly szükséges az élethez, mint a kenyér és a viz. A társadalomban az intelligenciának csak rendkivül ritkának és gyöngének szabad lennie, hogy ártalmatlan maradjon. És csakugyan igy is történik az életben.
Az erkölcs és a tudás nem okvetlenül függ össze egymással. Azok, akik azt hiszik, hogy tanítással jobbá lehet tenni az embereket, nem nagyon jó megfigyelői a természetnek. Nem látják, hogy az ismeretek lerombolják az előítéleteket; az erkölcs alapját. Nagyon bizonytalan dolog tudományosan bebizonyítani a legáltalánosabban elterjedt erkölcsi igazságot.
Csak tudákos emberek merték azt állitani, hogy föl lehet állitani az irás szabályait. Mintha volna egyáltalán más szabály erre nézve, mint a közhasználat, az izlés és a szenvedélyeink, erényeink és büneink, minden gyöngéink, minden erőink.
Ha a lelkek ábráit gy megértenők, mint a mértani ábrákat, a korlátolt szellemre nem néznénk ellenségesebb szemmel, mint a mathematikus az olyan szögre, amely öt vagy hat foknyi szögnyilás külömbsége miatt nincs felruházva a derékszög tulajdonságaival.