Aldous Huxley
1894. július 26. — 1963. november 22. brit író
Azok, akik érzik, hogy lenézik őket, jól teszik, ha maguk is lenézően viselkednek.
Nem létezik civilizáció társadalmi stabilitás nélkül. És nincs társadalmi stabilitás egyéni stabilitás nélkül.
A kormányzás lényege az ülésben van, nem az ütésben. Az ember ésszel és fenékkel kormányoz, sosem ököllel.
Tudod, van tehetségem a jó mondatok kitalálásához, olyan szavakhoz, amitől felugranak az emberek, mintha gombostűbe ültek volna, annyira újnak és izgalmasnak tűnnek, pedig valami hipnopedikus értelemben nyilvánvaló dologról szólnak. De úgy látszik, ez nem elég. Nem elég, hogy a mondatok jók legyenek; annak is jónak kellene lennie, amit teszünk a mondatokkal.
Ha az emberek gyanakodnak ránk, mi is gyanakodni kezdünk rájuk.
Az ember olyan aprónak érzi magát, ha egy hegy lábánál áll a földön!
Minél nagyobb egy ember tehetsége, annál nagyobb a kockázata, hogy eltéved.
A gyilkosság csak az egyénnel végez. (...) De a reformszellem nem csupán egyetlen egyed létét fenyegeti, hanem magának a társadalomnak az életére tör. Igen, magára a társadalomra támad.
Az embernek az kell, hogy fájjon neki, és izgassa valami, különben nem juthatnak eszébe igazán jó, átható, röntgensugárszerű mondatok.
A legerősebb eskü is csak szalmaszál a vér tüzében.
Acél nélkül nem lehet tragacsokat gyártani, és nem lehet tragédiákat előállítani társadalmi instabilitás nélkül.
Az ember azért hisz bizonyos dolgokban, mert úgy kondicionálták, hogy higgyen bennük. Rossz indokokat találunk olyasmihez, amiben ösztönösen is hiszünk - ez a filozófia. Az emberek azért hisznek Istenben, mert úgy kondicionálták őket, hogy higgyenek Istenben.
Miként a legyek csacska fiúknak, olyanok vagyunk az isteneknek; kedvtelésből öldösnek le minket.
Az ember legjobb nyugalma az alvás, s ezt gyakran kijátszod; de erősen félsz halálodtól, mely semmi több. Nem több, mint alvás.
Szavakból szőtt szálra fűzzük fel élményeink füzérét.