Aldous Huxley

A tényleges boldogság mindig meglehetősen ocsmánynak tűnik, összehasonlítva a nyomorúságot túlkompenzáló előnyökkel. És persze a stabilitás közel sem olyan látványos, mint az instabilitás. És a megelégedettségnek nincs semmi olyan vonzereje, mint a balszerencse elleni kemény küzdelemnek; nincs benne a kísértéssel folytatott harc festőisége, sem a szenvedély és kétely végzetes győzelmével nem érhet fel. A boldogság sohasem nagyszerű.

Ölelésed kábít, édes, Csókolj meg, míg rám tör a kóma, Ölelj, te kis szenvedélyes, Szeretni jobb, mint a szóma.

A kormány lényege az ülésben van, nem az ütésben.

A szeretet a legjobb politika. A legjobb nemcsak azoknak, akiket szeretnek, hanem azoknak is, akik szeretnek. (...) Ahhoz, hogy szerethessünk, türelemre, bátorságra, kitartásra van szükség. De a szeretet folyamata megszüli saját fennmaradásának eszközeit. A szeretet győzedelmeskedik, mert annak kedvéért, akit szeret, a szerető türelmes és bátor.

Zene: a csendhez legközelebbi állapot, mely kifejezi a kifejezhetetlent.

Ilyen dolgokon fordul meg egy ember élete. Közbejön egy merőben abszurd, millió az egyhez véletlen, jelentéktelen mellékkörülmény - és megváltoztatja az ember életét. (...) Kétlem, hogy az életben bármi is igazán jelentéktelen volna. Minden, ami az emberrel történik, szervesen azonos azzal, akivel történik.

Ha a rossz úton indulsz el, minden, ami történt, az ellened irányuló összeesküvés bizonyítéka lesz.

Az ember olyan lény, aki kifeszített kötélen lépked, és rúdjával érzékenyen egyensúlyoz. Rúdja egyik végén ész, öntudat, szellem, másik végén test, ösztönök és mindaz, ami tudattalan, földi, titokzatos. Ezekkel egyensúlyoz, s ez pokolian nehéz.

Egy unalmas igazságot háttérbe szoríthat egy izgalmas hazugság.

A szavak olyanok, mint a röntgensugár: ha megfelelőképpen használja őket az ember, bármin keresztülhatolhatnak.

A tények nem szűnnek meg attól, hogy figyelmen kívül hagyják őket.

Rossz olyan országban élni, ahol nincs humor. Azonban még rosszabb az az ország, ahol csak humorral lehet élni.

Akármilyen furcsa: a valóságot mindig azok az irodalmi művek közelítik meg a legjobban, amelyeket a legkevésbé tartunk valószerűnek.

Ha résztvevői vagyunk, tragédia, ha csak nézői, komédia.

Az egyetlen dolog, amit a jövőről tudunk, az, hogy nem tudjuk, mi fog történni.