A. J. Christian

Általában képtelen vagy ellazulni és élvezni a másik társaságát, mert mindig okot keresel a mosolya mögött. S a gyanakvásod gyakran nem is alaptalan, mert hát az emberek életében mindig minden az üzletről szól. A legtöbb kapcsolat általában érdekkapcsolat, amely az egyén túlélésének érdekében jön létre.

A barátság megszületéséhez közös, mindkettőtök életében megjelenő élményekre, érzésekre és gondolatokra van szükség. Mivel ez az érzés mindig rólatok szól, ezért szükség van a közös érdeklődési körre, akárcsak arra, hogy kölcsönösen tudjátok tisztelni és megbecsülni a másikat. A barátsághoz mindig kell egyfajta kétoldalúság, sőt, az igaz testvériességet mindig az őszinte kölcsönösség hozza létre.

Azért lesz egy gyerekből a bizonyítási kényszer hatására balek, mert a sok izgalom, idegeskedés és feszültség miatt mindig kifelé figyel. Sosem tanulja meg megélni önmagát a cselekedeteiben, mert még a leghétköznapibb tevékenységekben is meg akar felelni valakinek. Ezért minden pillanata feszültségben telik, amelyet nem tud feloldani az esetleges siker, mivel nem érzi megérdemeltnek.

Ha meguntad az áldozat szerepét, akkor nem kell mást tenned, mint megtanulni örülni annak, hogy létezel. Nem nehéz, csak hagyd, hogy ok nélkül is mosolyra húzódjon a szád.

"A férfiak félnek az okos nőktől, a férfiak félnek tőlem." (...) Ezt a szöveget csak a női-ego találta ki, mert nem tud szembesülni azzal, ha a férfinak valamiért ő nem kell. A férfiak pedig szívesen használják ezt a dumát a nők finom visszautasítására, mert ez egy olyan indok, ami miatt a nő nem bántódik meg.

A férfiak alapvetően félnek a nőktől, viszont ha akarnak valamit, akkor túllépnek a félelmükön. Ha a férfiban fellobban a vágy, ha a szívében lángra lobban a szerelem, akkor eszében sincs félni, és még a világvége sem tarthatja távol a nőtől: ha a pasas akar valamit, akkor ott van.

Mivel manapság egy nő leginkább a külsejével, feltűnő szépségével tud sikert elérni, ezért van az, hogy a legtöbb beteljesült királynő-ego a szépnek mondott nők sajátja.

A legtöbbször azért nem adsz szabadságot a másiknak, mert félsz, hogy elhagy, ha kötnöd kell magadhoz, akkor már elhagyott, (...) valójában pedig, ha már ezen gondolkozol, te már elhagytad a szívedet.

Ha egyedül nem vagy boldog, ha te nem vagy boldog, akkor nem tudsz mit adni. (...) A másik nem tudja kitárni a szívedet, ezt neked kell megtenned. Azonban ha már kitártad, akkor a másik megfürödhet benne, megfürödhet benned.

Ha van szeretet, ha egymás szívében lüktettek, akkor ne váljatok el. Akkor ne törődjetek a világgal, ne törődjetek a többi ember véleményével, és éljetek úgy, ahogy boldogok tudtok lenni.

- Miért nem lobbanhat lángra újra a szerelem? - Mert a lángoláshoz a tűznek táplálékra van szüksége. Az emberi szerelem tüze elhasználja a fát, elhasználja a másik lénye által adott tüzelőanyagot. Ha az izzás egyszer kihunyt, nincs, ami újra belobbantsa. Ha jön egy harmadik az életetekbe, akitől újra lángolni kezdesz, akkor a szíved körül újra melegség lesz, ám a másik egója feltehetőleg nem tudja majd elviselni, hogy a tűz nem az övé. Hogy nem birtokolhat téged és az érzéseidet.

Egy házasságnak akkor van vége, ha a szeretet szülte gondolatnélküliséggel állsz föl a másik mellől. Amíg a párod ott motoszkál a fejedben, addig még van köztetek valami.

A szakítás nem törvényszerű, de ha eljön az a pillanat, hogy fel kell állnod, akkor állj fel, és hagyd a másikat is elmenni. (...) Mert hát azzal, hogy csak szenvedsz és megerőszakolod magad, csak szenvedést és erőszakot teremtesz mindenkinek az életében.