A. J. Christian

Felejtsétek el azokat a belétek nevelt emberi korlátokat, hogy a szellemileg fejlett emberek örökké nyugodtak, örökké mosolyognak és örökké egyformák! Semmi sem állandó, minden változik! Minél harmonikusabb, korlátlanabb és szellemileg fejlettebb valaki, annál nagyobb változásokra képes, annál színesebb az egyénisége.

Minden, ami él, rezeg, tehát állandó feszültségben létezik. Amikor ti örökre nyogodtak akartok maradni, voltaképp tenmagatokat, a saját léteteket próbáljátok megtagadni. Ennek a görcsös törekvésnek és elfojtásnak köszönhetitek, hogy számotokra a feszültség stresszel, kellemetlen élményekkel és hatásokkal - például betegségekkel - jár.

Ha csak egyetlen gondolkodásmódban hiszel, akkor már elvesztetted határtalan gondolataid korlátlanságát.

A határtalan mindenséget mindenki saját maga alakítja önnön személyiségével és látásmódjával. Mert aki nem látja a színeket, annak szürke lesz a világ - pedig vannak színek -, s aki nem hallja a hangokat, annak néma lesz a világ - pedig van zene, létezik a tánc.

A mindenség működése semmiféle igazságnak vagy törvénynek nincs alávetve - igazából nem is működik, egyszerűen csak van -, formát a létezők, az én-tudattal rendelkezők által kap.

A Valóság alapvetően korlátlan, időben és térben végtelen, oszthatatlan egész. Ezért végtelen részre és rendszerre, formára és törvényre, térre és időre osztható.

Ahogy fokozatosan tágítod a korlátaidat, egyre több örömöd lesz önmagadban, a többi emberben, az egész életben.

Amikor a fejedben múltad képeit nézed, mi a valóságos? Amikor a jövő ködében vágyad képeit nézed, mi a valóságos? Amikor a jelenben a körülötted lüktető világot nézed, mi a valóságos? A Figyelem. S ki az, aki a múltban és a jelenben is létezett? Te, kinek figyelnie rendeltetett.

Nem azért vannak problémák az életedben, hogy megoldd őket. A gondokat azért kapod, hogy a megoldás közben megismerhesd önmagad.

Ha a címke alapján ítélsz, elveszíted a lényeget - név a borosüvegen lévő vignetta is, de ki az az ostoba, aki a papírt issza?

Vannak általános törvényszerűségek a megjelenéséről és a kisiklásáról (...), de hogy neked mi a szerelem, arra saját magadnak kell megtalálnod a választ.

Ne foglalkozz a szavak jelentésével, csak hagyd, hogy rezgésükkel feltörjék a lelkedben szunnyadó pecséteket, hagyd, hogy kitáruljon a szíved, mert csak ott találhatod meg a szerelmet.

Az Élet olyan, mint egy hatalmas, végtelen tenger, amelyen bárhová eljuthatsz, de amelyen sosem érkezhetsz meg sehová, mert mindig új távlatok és lehetőségek nyílnak meg előtted.

A féltékenység megöli a szeretetet. Ugyanis bizalmatlanságra utal. Márpedig bizalom nélkül nincs szeretet. Ha a párod sokat féltékenykedik, előbb vagy utóbb sem tisztelni, sem szeretni nem tudod.

A bizalom az az állapot, amikor hiszel. (...) Amikor bízol, anélkül tudod, hogy tudnád. A legtöbbször azt mondod, hogy a bizalmat ki kell érdemelni. Ez azonban nem igaz. Mert ha valaki "rászolgál" a bizalmadra, akkor abban már nem hiszel.