A. J. Christian

Ha valaki felidegesít, az azért van, mert vannak olyan tulajdonságai és cselekedetei, amelyek benned is megvannak, csak annyira elfojtottad őket, hogy nem tudsz a létezésükről. Éppen ezért hihetetlen intenzitással befolyásolnak téged, de mivel nem veszel róluk tudomást, az egód a maga módján próbálja felhívni rájuk a figyelmedet. Azok a személyiségjegyek, amelyeket hibának látsz másokban, mind megvannak benned is, csak letagadod a létezésüket.

Sokszor szántszándékkal döfitek szavatok tőrét a másikba. Öntudatlan reflexként, az egótok parancsára direkt bántjátok a többi embert - a legtöbbször azokat, akiket állítólag a legjobban szerettek. (...) Természetesen mindig találtok elfogadható indokot, hogy miért is pumpáltok mérget a másik lelkébe.

A fizikai világban az emberek legnagyobb ereje a szavakban rejlik. A hangokkal teremtetek és pusztítotok, érzelmeket korbácsoltok fel és fojtotok el, zseniális gondolatokat szöktettek szárba vagy épp tiportok a sárba.

Nincs felesleges ismeret, nincs értelmetlen információ, nincs egyetlen lényegtelen pillanat sem! Az elmúlt ötven éved minden lépésére, minden egyes ezredmásodpercére szükséged volt, hogy eljuthass oda, ahol ma vagy.

Bármikor megtehetitek, hogy kiléptek a magatokra kényszerített szerepből, és levethetitek azt a kényszerzubbonyt, amelyhez most oly görcsösen ragaszkodtok. (...) Ha abbahagyjátok ezt a görcsös tökéletességre törekvést, ha befejezitek az állandó komorkodást, ha a búsulás helyett élvezitek az Életet, ha tánccal, énekléssel és szerelemmel ünneplitek önmagatokat, a másikat és magát a Létet, akkor átérzitek, milyen csodálatos is a világ.

Mindenki önmagát látja a világban, és mindenki számára olyan a világ, amilyennek látja.

A síráshoz - akárcsak a szeretethez - egyszerre kell gyengének és erősnek lenni.

Nincs rosszabb annál, mint amikor elszalasztasz egy különleges embert, és még évek múlva is azon agyalsz, hogy mi lett volna, ha odalépsz hozzá. Sose feledd: a próbálkozás egy lehetőség, a siker vagy a visszautasítás egy élmény, míg a félelem miatt elszalasztott cselekedet csak a nagy büdös semmi.

Önmagadat nem lehet megtalálni - mert megvagy. A szabadságot nem lehet megtalálni - mert megvan. Istent nem lehet megtalálni - mert megvan. Csak észre kell őket venni.

Ha nő vagy, akkor minden eltelt nappal egyre csökken az értéked a húspiacon. Bizony, ahogy telnek a hetek és a hónapok, azt látod, hogy a semmiből csak jönnek és jönnek a fiatal, gyönyörű lányok. S amikor azt látod, hogy a pasid csak azért fordul egy ostobán vihorászó csitrihez, mert az tizenhét éves, nem könnyű talpon maradni és megértéssel fordulni felé.

Egy nő becsaphatja a férfit, eltitkolhatja, hogy semmi vonzalmat nem érez iránta, mivel a teste minden porcikája az agya kezében van, a teste minden porcikáját képes fegyverként vagy gyógyító balzsamként használni.

Az őszinteség akkor is jobb, ha fáj: ha a fájdalom elmúlik, a tapasztalattal csak több leszel. A hazugság kényelme viszont önmarcangolást és kétségeket teremt.

Sose akarj rávenni senkit, hogy a kedvedért megváltozzon: az is erőszak, ha valakit a mosolyoddal kényszerítesz ki bőréből.

Azért ne tagadj, azért ne gyűlölj semmit, mert az őszinteség és a szeretet helyrepofozhatja a torzulásokat. Nem a korlátlanság a baj, hanem hogy nem tudjuk megélni: az elme csak szilánkokat, mozaikokat ragad meg az élet egységéből. Ezért lesz a teljességből zavar, a csodás rózsából csak összetört jégvirág.