Idézetek a vidámságról
Nélkülem múlik el néhány perc az életemből.
Ha nem maradhatok veled, belepusztulok. Legyöngül az immunrendszerem, és végez velem valami tífusz.
Nagy tervem, hogy tervezgetés nélkül élem további életem.
Ajándék lónak ne nézd a gyomrát - mondták a bölcs trójaiak.
Eddigi életemben bárhányszor paranoiásnak hittem magam, mindig kiderült, hogy istenigazából üldöz valaki. Aminél a képzelt üldözés csakis pihentetőbb lehet - ráadásul mennyivel biztonságosabb!?
Ember tervez, Isten... csessze meg!
Van, amit előre megérzel. Nem azért leszel szerelmes, mert szerelmes leszel, hanem mert épp őrült szerethetnéked volt. Ha rád jön, és megint érzed, hogy szerelmes akarsz lenni, jól vigyázz minden lépésedre, mert mintha varázsfőzetet ittál volna, a legelső élőlénybe, akivel találkozol, bele fogsz szeretni. Akár egy kacsacsőrű emlősbe is.
Maga a létezés olyan megrázó élmény, hogy alig marad idő bármi másra.
Mindig is rocksztár akartam lenni. Ez volt a gyerekkori álmom. Mikorra elmondtam mindenkinek, addigra felnőttem.
A gazdi nem teljesen ember, hanem kicsit maga is állat: hajlandó elragadtatottan bámulni a macskájától ajándékba kapott kövér gilisztát, hogy aztán egy óvatlan pillanatban visszavigye a kertbe. (A gazdi gyereke ilyenkor kimegy, megvigasztalja a sokkos kukacot és ujjal előfúr neki, hogy könnyebben vissza tudjon mászni a földbe.) A cica pedig boldog, mert végre ő is adhatott valami finom falatot a kétlábúaknak, akik láthatólag hamar el is fogyasztották - hiszen a giliszta eltűnt!
Futok a gépen, számolom, mennyi kalóriát égettem. Három kilométert kell megtennem. Ez annyi, mintha elfutnék gyalog az otthonomtól az Örs vezér térig. El is képzelem, hogy haladok a jobb oldalon a bicikliúton. De hát hülye vagyok én? Miért nem megyek metróval?
Amikor a saját gyermekemet készültem világra hozni, akkor a nőgyógyász folyton azt mondta: nemsokára szülünk. Aztán: ma szülünk. Sőt, a végén már csak ő szült, és amikor az utolsó pillanatban a gyerek apjával beültünk hozzá, akkor már teljesen kihagyott a dologból.
A hétköznapokat csak azért teremtették, hogy az ember a vasárnap unalmát kiheverje.
Azt kérem tőletek, hogy halálom esetén ne a temetőben földeljetek el! Tömegiszonyom van.
Úgy tudott nézni, hogy attól kiolvadtak a biztosítékok, meglankadtak a vázavirágok, és lehullottak a legyek a légtérből.
Facebook
Pinterest