Idézetek a vidámságról
A május a természet bocsánatkérése a február miatt.
Vajon miért van az, hogy annyira sietünk feltápászkodni, amikor elesünk? Hiszen akár fekve is maradhatnánk, hogy pihenjünk egy kicsit.
Szeretnék olyan gazdag lenni, hogy eldobhassam a szappant, amikor elkopnak rajta a betűk.
Nem vagyok egy bajnok. Rosszak a reflexeim. Egyszer elütött egy autó, amit két pasas tolt.
Nem csókolóztam vele, csak a szájába suttogtam.
Nem azért vagyok vegetáriánus, mert szeretem az állatokat. Azért vagyok az, mert utálom a növényeket.
Múlt éjszaka azt álmodtam, hogy megettem öt kiló vattacukrot, és amikor felébredtem, nem volt meg a párnám.
Mindenkinek hinnie kell valamiben. Én azt hiszem, iszom még egyet.
Már százötven könyvem van, de nincsen könyvespolcom. Azt senki nem ad kölcsön.
Kölyökkoromban a szüleim sokat váltogatták a lakóhelyüket, de én mindig megtaláltam őket.
Egy könyvnek mindig a végét olvasom el először, hogy ha esetleg meghalnék közben, legalább tudjam, mi lett a vége.
Az élet szenvedés. Aki mást állít, az eladni próbál valamit.
Az élet olyan tragikus, az egyik nap még itt van az ember, másnap meg szintén.
Az igaz, hogy a kemény munka még senkit sem ölt meg, de minek kockáztasson az ember?
Az agy az a szervünk, amellyel azt gondoljuk, hogy gondolkodunk.
Facebook
Pinterest