Idézetek a vidámságról
Néha a pokolba kívánom a színjátszást, de aztán rájövök, hogy dolgozhatnék akár egy cipőboltban is. Színésznek lenni mégiscsak menőbb.
Csak akkor légy jó, ha a rosszalkodás nem szórakoztatóbb!
A hónapokat is elosztották. Adtak nekik nevet. Én abban születtem, ami február. Az egy hideg idő. Akkor hozott a gólya. Anyu azt mondja, egy nagy tóból, de akkor engem a jég alól kellett kihoznia, mert én már tudom, hogy a víz hidegben jég lesz. Nem fagy meg a jég alatt egy kicsi gyerek? (...) És ki teszi őket oda? Az Isten nem teheti. Istennek, aki legfölül van, annak tudnia kell, hogy ez veszélyes. Ezt csak valaki nagyon rossz csinálhatja, és Isten küldi a gólyát, vegye ki a szegény kis gyerekeket, és vigye jó emberekhez, akik megszárítják.
Egy nagyszerű fóka rámordult a rákra: - Ne haladjon hátra, hisz nem jut előbbre soha, kinek vissza van az oda. Ám a ráknak, mi tagadás, visszásnak tűnt ez a tanács.
Csak az találja meg, amit keres az életben, aki folyton hibákat keres.
A tapasztalat olyasvalami, amihez csak közvetlenül az után jut az ember, hogy szüksége lett volna rá.
Ha megsegíted a bajba jutott barátodat, eszébe fogsz jutni - legközelebb, amikor megint bajban van.
A tudománynak igaza van. A tényektől ne hagyd magad megtéveszteni!
Egy árucikk vélt hasznossága fordítottan arányos a megvásárlása és kifizetése utáni tényleges hasznosságával.
Én hiszek még a Télapóban, csak ráhagyom Anyára és Apára, hogy ők hozzák az ajándékot, hadd örüljenek.
Szüleim rólam tömören: egyik fülén be, másikon falra hányt borsó.
A dadogás az élő beszéd gondolatjelekben gazdag központozása.
Anyukám mondta, hogy arról fogom megtudni, mikor szeretek igazán, ha viszket a bal sarkam. És viszket. Úgyhogy biztosan te vagy az igazi.
A házassági béke titkát taníthatjuk már mi! Hogy szeressék ketten egymást, el kell izibe válni.
Fejéhez vagdosott minden csúfot, rosszat a finnyás antilop a rinocérosznak: - Maga vaskos tuskó! Bamba, bárgyú, kába! Tévedésből került Noé bárkájába!