Idézetek a véleményről
Nincs jogom másokat elítélni, mert "nem tudok szenvedni", márpedig meg kell szenvedni azért a jogért, hogy az ember mások bírája lehessen.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
Felháborít, amikor látom..., hogy egyik ember rá akarja erőszakolni a másikra a maga nyelvét, a nézeteit, a maga akaratát, noha abból sem az egyesekre, sem a közre nézve semmiféle haszon nem származik.
Helytelen az embereket külsőségek alapján megítélni és elítélni. Nemegyszer megtörténik, hogy másképp látjuk a dolgokat, mihelyt kiderülnek az okok és összefüggések.
Ezért olyan szép minden kisgyermek - mert nem érdekli a véleményed.
Hit és kétkedés arányait meglelni, kötöttségben a szabadságot, lázadásban a rendet, szabadságban a hitet, azt, amire szabadok volnánk - - - - gondolhattam volna az elején, hogy nem tudom befejezni (a mondatot). Vagy nincs ilyen arány, kushadás vagy hőbörgés csak? Idő nincs, az a baj. Minden kevés.
A kritikus szavai ne csüggesszenek el! Kritikusnak még sosem állítottak szobrot, csak a kritizáltaknak.
Jó néven veszem, ha mások vitatják az elgondolásaimat: így tudom tökéletesíteni őket.
Észérvekkel nem lehet eltántorítani az embereket attól, ami mellé nem észérvek alapján tették le a garast.
Azt látom nagyon szörnyűnek és fájdalmasnak, hogy a mai társadalom nem hisz a változás lehetőségében, úgy gondolkodik, hogy ha valaki terrorista, az örökké terrorista marad, ha valaki szent ember, az örök életében szent lesz. Holott - szerencsére és sajnos - egyik sem igaz. Arról már nem is beszélve, hogy nem Hófehérkék és vasorrú bábák élnek ezen a földön - mindannyian fényből és sárból gyúrt lelkek vagyunk. Ahogyan mi magunk is irgalomra és nagylelkűségre vágyunk, nekünk is így kellene néznünk mások hibáit és gyarlóságait. Jómagam sok-sok emberrel kerülök kapcsolatba, bizalommal fordulok mindenkihez, de mindig gyanúsnak érzem, ha valaki keményen, alázat nélkül beszél másokról.
Ha időnként az ember több információhoz jut és bölcsebb lesz, akkor megváltoztatja a véleményét, még ha igazán belülről nem is azt érzi.
Ha a megérzésünket nem tudjuk alátámasztani tényekkel és számokkal, akkor az csak feltételezés.
Nincs írott törvény, amely kimondja, hogy csak azért, mert valaha hittél valamit, most már örökre ahhoz kellene tartanod magad.
A kritizálás elvakít, az elemzés viszont felnyitja az ember szemét.
Nem tudjuk megakadályozni, hogy az emberek ítélkezzenek, de megváltoztathatjuk az ítéletüket, és tudatosan befolyásolhatjuk azt.
Rendkívül fontos, hogy a személyt különválasszuk a viselkedésétől, és hogy a tetteiről mondjunk véleményt, ne pedig róla magáról. Ez a legjótékonyabb dicséret, mert így sem pozitívan, sem negatívan nem értékeljük az egyént. Ha kiskorától kezdve így bánunk a gyerekkel, akkor soha nem utálja meg önmagát, akkor sem, ha rossz fát tesz a tűzre vagy rosszul hajt végre valamit, és ugyanígy magasabb rendűnek sem hiszi magát, a siker nem teszi önteltté és elbizakodottá.