Idézetek a vallásról
Az emberi bizalom hiánya növeli a vallás szükségletét. Ha nem tudsz megbízni másokban, Istenben kell bíznod.
Ha a tudomány az igazságot adja nekünk, akkor az erkölcs a jót és helyeset, a politika az igazságosságot, a vallás tartománya pedig az ígéret és várakozás. Fő feladata leküzdeni az elkeseredést és reménytelenséget, válaszul az emberi tragédiákra, a konfliktusokra, a törékeny emberi sors durva, váratlan és megmagyarázhatatlan tényeire. Ilyen interpretáció mellett a vallások nem elsődlegesen igazak, sem pedig jók vagy igazságosak; ha úgy tetszik, inkább emlékeztetők, kísérletet tesznek a bánaton, félelmen, aggodalmon, és megbánáson való túllépésre, gyógyírt kínálnak a fájó szívre, legalábbis nagyon sok - ha nem minden - ember számára.
Az életemet a hitemre és a Szentírás tanításaira építettem fel. Ezek magabiztosságom, határozottságom és kitartásom forrásai. A hitem irányítja a tetteimet, egyensúlyt találok az elmémben, a testemben, a szívemben és a lelkemben.
Az én hitem határtalan lehet, de ha tíz napig nem iszom, megszomjazom. A hit arra való, hogy elviselje az ember ezt a szomjúságot, és derűs lélekkel úgy fogja fel, mint isteni próbatételt.
A papnak az a dolga, hogy összeszedje és a Vatikánon keresztül a Paradicsomba küldje az odavaló lelkeket. Tehát a papnak egy kolerajárvány, egy földrengés vagy egy háború kellős közepén gyöngyélete van. Mert akinek az az élete, hogy lelkeket ment meg, annak ez a bőség birodalma.
Minél erősebb volt egy adott időszakban a vallás, minél mélyebb volt a dogmákba vetett hit, annál nagyobb volt a kegyetlenség és annál rosszabbul alakultak a dolgok. A "Hit Korában", amikor az emberek valóban hittek a keresztény vallásban, annak minden részletében és teljességében, nos, ebben az időben működött az Inkvizíció, ekkor voltak a kínzások. Szerencsétlen nők millióit égették meg boszorkányságért, s a legkülönfélébb kegyetlenségeket vitték véghez mindenféle emberrel szemben - a vallás nevében.
Akár lenne vallás, akár nem, mindig volnának jó emberek, akik jót tennének és rosszak, akik rosszat. Ahhoz azonban már vallás kell, hogy a jó emberek is rosszat tegyenek.
Különböző elnevezések vannak azokra az emberekre, akik sokféle racionálisan megmagyarázhatatlan dologban hisznek. Ha a hiedelmei rendkívül közkeletűek, azt mondjuk, vallásos, egyébként pedig nagy valószínűséggel, hogy bolond, pszichotikus vagy téveszméi vannak... Világos tehát, hogy az épeszűség a számokon múlik.
Dal helyett csak imádkozom, Néma érzéssel áldozom: Félek, a szó kimondva ránk, Az égbe nem hat már imánk S hibáinkat újra meg újra Tűrni már az isten is únja.
A csoda feladata, hogy vallási áhítattal töltse el a hívő embert. Az ember a csodát nem bizonyítja, hanem hisz benne, hite meggyőződésből táplálkozik, és pontosan ez az a mód, ahogy a hívőnek a valláshoz viszonyulnia kell.
Isten, akiről azt állítják, hogy csupa jóság, azt akarja, hogy könyörögjenek neki kegyeiért, csak annak adja meg őket, aki sokszor kéri rá, (...) miközben csak olyan könyörgéseket fogad szívesen, amelyek bizonyos megállapított szabályokba illeszkednek bele. Mit mondanánk az olyan apáról, aki ismeri ugyan gyermekei szükségleteit, de nem adja meg nekik a szükséges táplálékot addig, amíg buzgó és gyakran céltalan könyörgésekkel nem alkalmatlankodnak neki?
Jobb lenne, ha az emberek aszerint lennének vallásosak vagy vallástalanok, hogy hisznek-e valamely vallás tanításaiban, és nem táplálnának olyan illúziót, hogy a vallás emeli a társadalom morális szintjét.
A sötét középkorban az embereknek érdemes volt a vallásra támaszkodniuk, miként egy koromfekete éjszaka is egy vak a legjobb vezető - ő jobban ismeri az utakat, mint az, aki átmenetileg nem lát. Miután viszont a Nap felkelt, már butaság egy öreg, vak embert kérni vezetőül.
A vallás fontos, akár hiszünk valamelyikben, akár nem, ugyanúgy, ahogy a történelmi események is fontosak, akár átéltük őket személyesen, akár nem.
A tudomány vallás nélkül sánta. A vallás tudomány nélkül vak.