Idézetek a vallásról
A hála az egyetlen igazi, autentikus ima; minden más ima csalás, hamis, mesterkélt. Ez a hála épp úgy emelkedik ki belőled, mint rózsából az illat...
Az igazi vallás nem tanít istenimádatra. Az igazi vallás arra tanít, hogy felfedezd magadban a halhatatlant, hogy felfedezd magadban az istenit.
Akik abban a tudatban alszanak el, hogy az Úr őrzi őket, nagyobb biztonságban érezhetik magukat, mint a királyok palotáikban.
Nem a prédikációk térítik meg az embereket, hanem a körülmények. Valójában nem az történik, hogy egy új életformába gondoljuk bele magunkat, hanem az, hogy egy új gondolkodási formába éljük bele magunkat. Ezért fontos az, hogy magunkat olyan helyzetek és kihívások elé állítsuk, amelyekben nincsenek meg már jó előre a helyzet ellenőrzés alatt tartásának és megoldásának eszközei, ahova nem győztes hadvezérként vonulunk be, s ahol nem is biztos, hogy a legjobb formánkat mutatjuk.
A legtöbb keresztény azt gondolja, hogy imádkoznunk kell Jézushoz, ahelyett, hogy mi magunk legyünk Jézus. Jézus nem azért jött a földre, hogy vallást alapítson, és azt mondja nekünk, hogy imádkozzunk hozzá. Azért jött, hogy megmutassa nekünk Atyját, s megmutassa azt is, hogyan tudjuk mi magunkat is felismerni az Atya szemében.
A föld nem lesz menny soha, de felfoghatja a mennynek a fényét és általvezethet oda.
Nem vagyok semmilyen vallásnak a híve, van egyfajta hitvilágom, amelyet magamnak kreáltam ebből a sokféle hatásból, de alapvetően szkeptikus ember vagyok. Hozzáteszem, a szónak a jó értelmében, vagyis nem úgy, hogy semmiben sem hiszek, hanem úgy, hogy mindent lehetségesnek tartok. Szóval, megmaradtam szellemi kóbor kutyának.
Bármely vallás lényege nem abban áll, amit ismert tanulmányok összegyűjtöttek, mint isteni kinyilatkoztatások (ennek neve teológia), hanem a kötelmeink összessége, amit Isten ránk hagyott. Kant szerint.
A vallás a legnagyobb és leghatalmasabb meghatározó az ember nevelésében, hatalmas erő a köznevelésben. Éppen ezért válik az emberiség előrehaladásának legnagyobb akadályává a hit külső megjelenése, és az önző politikai tevékenység. A papság és az állam tevékenysége ellentétes a vallással. A vallás lényege örök és Isteni, egyformán betölti mindenütt az emberek szívét, ahol csak érez, dobog. Az összes kutatásaink is ezt mutatják nekünk; minden nagy vallásnak egy a közös alapja, egyazon tanok az emberiség fejlődése óta napjainkig. Minden vallás lényege az egy örök igazságból ered.
Az igazi vallás az a viszony, amelyet az ember a körülötte levő végtelen élettel kialakít, ezáltal életét ezzel a végtelenséggel összeköti, és cselekedeteit vezeti.
Az emberek évszázadokon át mindig arra vágytak, hogy tudják, vagy legalább elképzelésük legyen földi létezésük kezdő- és végcéljáról. Azért jelent meg a vallás, hogy kielégítse eme szükségletüket, és megvilágítsa azt a kapcsolatot, ami összeköt minden embert, mint testvéreket, akiknek egy a közös eredetük, élet feladatuk és végcéljuk.
Manapság már senki sem hisz a gonoszban. Ha egyáltalán foglalkoznak vele, pusztán a jó tagadásaként fogják fel. A gonoszat azok cselekszik - így szólnak az emberek -, akik nem ismerik a jót, akik tanulatlanok, akik inkább szánalmat, mint szidást érdemelnek. De (...) a gonosz él! A gonosz itt jár közöttünk!
Jézus újra és újra azt ismétli: Örvendezzetek! Örvendezzetek! Örvendezzetek! De sosem értették meg őt. A keresztények olyan komorak... és Jézust is mindig olyannak ábrázolják, hogy úgy néz ki, mintha sosem örvendezett volna. A keresztények azt mondják, hogy Jézus soha nem nevetett! Ez nevetséges. Az az ember, aki azt mondta "Örvendezzetek!", az az ember, aki szerette a jó ételeket, a jó borokat, az az ember, aki állandóan lakomázott és gyakran vett részt ünnepségeken, aki körül állandóan lakomák zajlottak - ő ne nevetett volna soha? A keresztények egy hamis Krisztust adtak a világnak.
A vallásos emberek megvetően materialistáknak nevezték a világi embereket, ők pedig hókusz-pókusznak titulálták a spiritualitást. Bizonyos fokig mindkettőben van igazság, de csak félig. Egy féligazság pedig sokkal veszélyesebb, mint egy hazugság, mert a féligazság igazságnak látszik.
Az élet megtagadása nem más, mint Isten bírálata. Isten ajándékként adja neked az életet, te pedig megtagadod! Az élet egy nagyszerű adomány; hálásnak kell lenned érte. És ez a hálaérzet szüli a spiritualitást.
Facebook
Pinterest