Idézetek a szülőről
Tudjuk, hogy a gyerekek kiszívják a vérünket, rágják a húsunkat. Ez így van, ezért meg kell néha szabadulni tőlük. Időként kell, hogy anya is szabadon lélegezzen, elmenjen a férjével vacsorázni, moziba, hogy aztán a gyerek újra egy pihentebb, rághatóbb anyát kapjon vissza. Nagyon fontos, hogy az anya jól legyen. Hogy tudjon örülni az életnek és a gyereknek, és ne csak szenvedjen tőle és a rengeteg tennivalótól.
Számomra a születés csodája az, hogy értelmes, józan, szavazóképes munkavállalók egy medencén keresztül kajlára passzírozott húscsomóra, amit ötféle rémes nyák borít, külcsínre pont olyan, mintha órákon át fetrengett volna egy pizzán, képesek teljes őszinteséggel azt mondani, hogy gyönyörű. Működik a darwinizmus, az ivadék iránti esztelen szeretet. Ugyanez az elemi ösztön hoz vissza egyeseket ismételni a szülőszobára tizennyolc hónappal a gátjuk jóvátehetetlen szétbarmolása után.
Szörnyű, amikor a szülők problémái tönkreteszik a gyerekek legszebb perceit.
Ahányszor azt mondod a lányodnak hogy csak szeretetből kiabálsz vele arra tanítod hogy keverje össze a haragot a kedvességgel ami jó ötletnek tűnhet amíg bízni nem kezd azokban a férfiakban akik bántják mert annyira olyanok mint te.
Ha valaki jó anya, mindent meg lehet bocsátani neki.
Évtizedekkel ezelőtt lakást adtak a szülők a gyerekeknek - ha tudtak -, hogy elinduljanak az életben, ma nyelvet, oktatást, világlátást; többet ér, azt hiszem.
Apának lenni jó, lányos apának még sokkal jobb. Nem tudom, milyen fiúkkal, ha magamra gondolok gyerekként, nem lehet egyszerű. Apának lánnyal hibátlan; van persze küzdés, de nincs rivalizálás; a szerelem és szeretet határvidékén járunk mindig.
Meglepő látni, ahogy egy fiatal nőből pár perccel a szülés után azonnal édesanya válik.
Egy nagymamának meg kell adnia mindent, amit a szülők tiltanak.
Nincs olyan szülő, aki ne állítaná, hogy gondolkodás nélkül a vonat elé vetné magát, ha így tudná megmenteni a gyermekét. Ez egy ösztön, amit senki sem tagad. De ha jön is egy vonat, nagyon ritkán van szó valóságos vonatról. És nem a másodperc törtrésze alatt történnek a dolgok, hogy magasba lendülő karral elkapjunk valakit. Mindössze annyiról van szó, hogy csak épp valami nem stimmel. És ez soha nem hasonlít a filmekben látott, hősies nagyjelenetekhez.
Anya, anya, még ha rossz is, mégiscsak anya marad.
Hiába mondjuk csemetéinknek, hogy legyenek becsületesek, őszinték, ha azt látják, hogy kapcsolatainkban mi nem olyanok vagyunk. Nincs az a prédikáció, amely képes lenne helyettesíteni egy jól végzett, mintaadó cselekedetet. A megfelelő viselkedési szabályok az olyan családokban sajátíthatóak el, amelyeknek van családi élete, amelyekben terveznek, szerveznek eseményeket, játszanak, ünnepelnek, beavatják a gyermekeket a felnőttek életébe, vagyis ahol elegendő tere van annak, hogy a család felnőtt tagjaitól megtanulható szabályok megmutatkozzanak és elsajátíthatóak legyenek.
Nagyon kevés olyan dolog van az életben, ami annyira felemelő, ami annyira magától értetődően jó, mint egy gyermek.
Mindig azt mondják, az ember úgy fejlődött, hogy kisbabát akarjon, és régebben azt hittem, hogy ez oltári baromság, de már nem. A macskák, a kutyák (...) csak pótlékok ahelyett, amiről gondoskodnunk kellene. Az ember végül elkezdi megérteni, mit jelent egy kisbaba, mit jelent igazából, és minden megváltozik.
Az engedékenység rossz magaviselethez vezet, ami felbosszantja a dadát, ezért hajlamos a megérdemeltnél súlyosabb büntetést kiszabni. Később aztán a dada megbánja a tettét, amelyet engedékenységgel ellensúlyoz. Ez egy fordított inga, amely egyre erősebben kileng. Amennyiben sikerül az ingát függőlegesen tartanunk, nincs szükség utólagos korrekciókra.