Idézetek a sportról
A veszély nélkülözhetetlen része a hegymászásnak. Ez az, ami a többi sport fölé emeli ezt a tevékenységet.
Néhány tehetségkutató kipécéz egy fiatalt és dönt a sorsáról anélkül, hogy az tisztában lenne a saját képességeivel. Leszerződtethetik a képességei alapján, de az már csak a szerencsén múlik, hogy tud-e ezekkel élni. És ha végre uralja a képességeit, na, akkor ér valamit. A látottak alapján hoznak döntéseket, és ha nem jön be, továbblépnek, ilyen a baseball. Sokan vannak a meghívottak, de kevesek a választottak.
Az Aranylabda az egyedüli labda, amit egyetlen védő sem tud elvenni tőlem.
Azért, mert valami önzőnek, öncélúnak vagy hiábavalónak tűnik, még nem feltétlenül rossz. Lehet motiváló is, lehet akár értelme, és a futás ilyen: tényszerű, egyszerű, és elvezet önmagadhoz.
A fociban kétféleképp védekezhetsz: vagy azért, hogy ne kapj gólt, vagy azért, hogy támadhass. Én azt gondolom, nem csak akkor lehet meglepni az ellenfelet, ha támadsz, de akkor is, ha védekezel. A jó védekezés még nem jelenti azt, hogy védekező szemléleted van, hanem azt, hogy jól szervezett vagy. Én azért védekezek, hogy támadhassak.
Az a jó edző, aki képes az optimális teljesítményt kihozni a rendelkezésre álló játékosokból. Egy jó edző egy olyan gép, ami önbizalmat nyújt.
Legnagyobb kalandjaink túlélések. Noha egyetlen porcikánk sem kívánta, a halál torkába pottyanunk, és küzdenünk kell vele a végsőkig. Olyan határokat feszegetünk, amelyekről soha nem gondoltuk, hogy a közelébe kerülhetünk, vagy netán átléphetők. A történet azonban a miénk. Elmesélhetjük egymás szavába vágva a társaságban, hogy kivel, hogyan, mi történt. Előadhatjuk olyan színesen, hogy szinte filmre kívánkozik. De mindez lényegtelen ahhoz képest, hogy hegymászás közben valójában önmagunkat építjük, életünk történetének elemei ott és akkor állnak össze mesés egésszé.
Valakinek nyernie kell, valakinek meg vesztenie. Ne küzdjetek ezzel. Csak próbáljatok meg egyre jobbak lenni.
A maratonfutók nem pusztán sportolók, hanem egyben befektetések is.
Az idő múlásával a korábbi állítások gyakorta megkérdőjeleződnek, vagy cáfolatot váltanak ki. A sport története tele van helytelen jóslásokkal.
A sportoló agyának, amely folyamatosan a kimerülés elkerülése és a teljesítmény maximalizálása közötti vékony mezsgyén egyensúlyoz, célja az életben maradás. Mi értelme van megdönteni a világcsúcsot két perccel, amikor két másodperc is elég ahhoz, hogy megjavítsuk azt?
A csúcstartók kétségtelenül kellemetlen helyzetben vannak, amikor pontos jóslatokat kell tenniük, mert szükségszerűen saját emberfeletti teljesítményük prizmáján keresztül szemlélik a sportot.
Ha sportról van szó, a jövő ismeretlen terület.
Csábító feltételezés, hogy létezik az emberi teljesítménynek olyan végső határa, korlátja, amely megjósolható, ám lehet, hogy nem ez a helyzet.
A maraton elsődlegesen nem a sportteljesítményt, hanem a személyiséget teszteli.
Facebook
Pinterest