Idézetek a sportról
Mindenki a maga módján élvezi a mozgást, akár egy gyerekről van szó, aki első bizonytalan lépéseit teszi, akár egy szabadon mozgó, kerekesszékes felnőttről, akár egy gyalogosról. A lényeg, a mozgás jellegétől függetlenül, a világ megtapasztalása.
Ha az edzés nem tesz próbára, akkor nem is változtat meg.
Ha kellően fárasztó edzést végzünk, bármit akarjanak is a génjeink, a test átveszi tőlük az irányítást, és a fogyás megkezdődik.
Minden az agyban dől el: ismerjük a mondást, főleg a sportban.
A testedet nem választhatod meg, azonban mindenkiben megvan a lehetőség arra, hogy fizikai képességeit fejlessze, és valami olyat érjen el, amiről nem is álmodott. Ehhez bajnokként kell gondolkozni, edzeni és étkezni is.
A kötél nélküli mászás a hegymászás természetes evolúciójának csúcsa.
Hegymászó nem lesz csak úgy valakiből, hanem így születik. Sokféle adottság kell hozzá, és akiben ezek megvannak, azt egy idő után vonzani kezdi a mászás. Nem véletlenül vonzódik épp a hegymászáshoz. A született mászó magányos farkas, kevésbé társas lény. Ez azért kell, mert fent a hegyen már egyedül leszünk.
Ha az ember sokat mászik, már nem fél. Megtanulja, hogy ez a kötél, ez a perem engem meg fog tartani, itt képes leszek végigmenni. A szezon elején újra kell tanulni, hogy megtart egy lépés vagy fogás, és újra meg kell szokni a mélységet, de a szezon alatt megerősödik az ember mentálisan.
A hegymászó nem bírja elviselni a kereteket, akkora benne a szabadságvágy. Viszont nagyon jól improvizál. S a hegyen ez kell. Hirtelen történnek a dolgok, s azonnal kell jó döntést hozni.
Tudjuk, hogy az emberek kilencven százaléka túléli a mellrákot, de van, aki belehal. Így megyünk el expedícióra. Tudjuk, hogy van esélyünk túlélni, de az emberek egy része ebbe belehal. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy az élet törékeny.
Biztos vagyok benne, hogy hegymászónak születünk. Olyan képességekkel, tűréshatárokkal és preferenciákkal, melyekben kódolva van, hogy azzá válhatunk.
Amikor az életéért küzd az ember hétezer felett, akkor világosan látja, mi az erőssége, a gyengesége, és hol vannak a korlátai.
Én azért is szeretem a hegymászást és a sziklamászást, mert nincsenek értelmetlen szabályok. Nincs felesleges stoptábla, ahol egyébként kilométerekre be lehet látni az utat. Ott az életed múlik minden egyes szabályon. Viszont az expedíciónál mérlegelni kell, hogy ha minden szabályt betartok, nem fogok feljutni. Vállalni kell a kockázatot. Mindig megszegünk valamilyen szabályt, hogy a csúcsra jussunk.
A hegymászás az a sport, ami nem a csúcson, hanem az alaptáborban ér véget, ott van a cél. Ezt már az Alpokban is meg lehet tanulni, mivel a menedékház sem a csúcson van. Felérünk a csúcsra, de onnan le is kell jönni.
Milyen egy hegymászó? Olyan a természete, hogy ha gond van, tudja, hogy a hegyen nem lehet leülni a sarokba és sírni, válsághelyzetben muszáj továbbcsinálni, mert az életemért küzdök.
Facebook
Pinterest