Idézetek a sportról
Van, hogy akkor vagy bátrabb, ha nem versenyzel.
Ha benned van a fanatizmus, szerelem a sport iránt, akkor nem is gondolkodsz azon, megéri-e.
Van egy mondás a testépítőknél: túl jó a genetikája ahhoz, hogy bajnok legyen. Sok olyan bajnokot láttam, akik éppen azért lettek nagyok, mert genetikailag csak közepesek voltak, de tudták, fanatikusan kell dolgozniuk ahhoz, hogy sikeresek legyenek.
A versenyzés fanatikusoknak való. Csak az fogjon bele, aki úgy érzi, erre született, s készen áll mindent megtenni a sikerért.
A verseny igazi vesztese nem az, akit legyőztek, hanem az, aki ki sem jutott a pályára.
A hegymászás nem csupán fizikai teljesítmény, hanem lelki élmény is, egy olyan tapasztalat, amely által rengeteget lehet fejlődni, és amit később a hétköznapokban is kamatoztatni tudunk. Saját magunkról is sokat tanulunk, hiszen elkerülhetetlenül a valódi önmagunkkal fogunk szembesülni. A hegyekben minden letisztul, minden egyértelmű.
Élvezzétek a testeteket! Használjátok ki minden lehetséges módon! Ne foglalkozzatok azzal, hogy mások mit gondolnak róla! A testetek a legnagyszerűbb eszköz, ami valaha a tiétek lesz.
Nem azok az emberek erősek, akik hatalmas izmokat növesztenek, hanem azok, akiknek ilyen idézetekre van szükségük, hogy életben maradjanak.
Egy verseny olyan, mint egy művészeti alkotás; alkotás, ami a technikán és a munkán kívül inspirációt is igényel, hogy aztán elégedetten szemlélhessük. Egyúttal mulandó is, olyan, mint egy buddhista mandala, élvezhetjük a megalkotása közben és a csúcspontján is, de amint elérte a tökéletességet, örökre eltűnik, mert lehetetlen lenne ugyanazt a versenyt még egyszer megalkotni. Lehetnek hasonló versenyek, átélhetünk hasonló érzelmeket, érezhetünk ismerős érzéseket, de sohasem ugyanabban a formában, mert az inspiráció mindig más formák felfedezéséhez vezet minket.
Egy nagyszerű atléta ki tudja használni a genetikai adottságait, hogy véghezvigyen egy nagy munkát, egy kivételes atléta azonban arra is képes, hogy ússzon a zavaros vizekben és a rendezetlenségben, és könnyűvé tegye a látszólag nehéz feladatot, megtalálva a rendet a zűrzavarban.
A hegyen csak akkor mászhatsz fel a csúcsra, ha utána lejutni is képes vagy.
Nem az előző versenyek rangsorai mutatják meg, hogy mire képes valaki, hanem az, amit az aktuális versenyen bizonyít.
A rajtnál mindannyian egyenlők vagyunk. Nem lehet különbséget tenni az emberek között az alapján, amit korábban elértek, mert csak az lehet a mérvadó, amit most képesek bizonyítani.
Amikor felülmúlod a példaképeidet, és a saját bálványoddá válsz, a sport elveszíti a varázsát. A példaképek arra szolgálnak, hogy kijelöljék az utat, és megmutassák a célt, amiért küzdened és dolgoznod kell. Amikor mindezt elérted, és már csak egyetlen ember van, akit felülmúlhatsz, és akiben megmutatkozhatsz, és az az egyvalaki te magad vagy, nos, az azt jelenti, hogy semmit sem értettél meg.
Az elme olykor furcsa játékokat űz velünk. Kitörli a fájdalmas emlékeket, és saját jóllétünk érdekében csak az euforikus pillanatokat őrzi meg. Az edzésekkel is ez történik: felidézed az előző évet, és csak arra a napra emlékszel, amit lenyűgöző eredménnyel és jó érzésekkel zártál. Csak az a hét marad meg benned, amikor képes voltál napi hat órát nagyon gyors tempóban végigfutni. Sohasem jutnak eszedbe a napok, amikor szenvedtél.
Facebook
Pinterest