Idézetek a reményről
Szavam zenét kívánt, s nem lett, csak dadogás: de hősi lesz és nagyszerű, ha majd folytatja más; s bár buktatók közt botladoztam és útvesztőkben tévelyegtem: utam hiába mégse volt, ha más majd célhoz ér helyettem. Tehetetlenül éltem, meddőn, lázongva és mogorván. Füstölve égtem el. Helyettem is légy fényes tűz majd korod ormán.
Viszonzatlan szerelem éppúgy nincs, mint ahogy nincs gyökértelen növény. Azok a látszólag egyoldalú boldogtalan szerelmek, amelyeket az életből és a világirodalom remekeiből ismerünk, a remény kifogyhatatlan erőtartalékaiból táplálkoznak.
Igyekeztem figyelmeztetni magamat, hogy a remény a legkegyetlenebb az elme összes játéka közül, és bármikor tojáshéjként roppanthatja össze a lelket.
Remény csillaga, Nyári álmok éjjelén, Hozzád tér haza.
A hősnek joga van ahhoz, hogy a története boldog véget érjen, ha egyszer eljön az ideje.
Mosolygó arcú gondolat, taníts remélni csendesen!
Eljön az a pillanat, amikor életünk örökre megváltozik. A pillanat, amikor örökre beismerjük gyengeségeinket. A pillanat, amikor elébe állunk a kihívásnak. A pillanat, amikor elfogadunk egy áldozatot vagy elengedünk egy szerettünket. És megesik, hogy a változás épp válasz az imádságainkra.
Másnap mindent frissen, elölről kezdhetsz. (...) A holnap mindig tiszta, nem szennyezi hiba.
- Bízni kell a körülményekben. (...) - Akár a sors kegyére is hagyatkozhatnánk, ha már mindenképpen bízni akarunk valamiben.
Minő boldogság azt gondolni, hogy pontosan tudhatjuk, mi történik körülöttünk, vagy azt remélni, hogy az állandóság egyáltalán létezhet a Földön.
Jusson eszedbe, mit mondtam a hajón: valaki meggyújtja neked a szent tüzet. (...) A keserűség előbb-utóbb eltűnik, valaki, akit a sors az utadba sodor, végre megérkezik egy csokor boldogsággal a kezében, és minden jó lesz.
Nagyon nehéz remény nélkül művelni azt, amihez nemrég még annyi remény tapadt.
Talán igazuk van az optimistáknak: minden rossz szülhet valami jót.
Remény. A remény, amely gyengéden körbefonta a szívemet. Most hirtelen kieresztette a karmait, és darabokra tépte.
Egész életemben csak kifelé bámultam az ablakon... és abban reménykedtem, hogy van odakint valaki vagy valami, amibe belekapaszkodhatok, és végre boldog lehetek.
Facebook
Pinterest