Idézetek a pénzről
A pénz kitaláció, haszontalan papírdarab, ami csak attól értékes, hogy nagyszámú ember értéket tulajdonít neki. A rendszer hitalapon működik. Nem igazság vagy valóság, hanem kollektív hit.
A pénz felosztotta a világot nyertesekre és vesztesekre, gazdagokra és szegényekre. Ami remek felállás a nyerteseknek, de mi van azokkal, akik vesztenek?
A pénz nem puszta fém. Abba bizalmat véstek.
Tehetősként (...) mégiscsak jobb akár boldogtalannak is lenni, mint szegényen.
A gazdagok rengeteg fölösleges kárt okoznak bolygónknak abbéli törekvésükben, hogy még azon a ponton túl is gazdagodni akarnak, hogy az számottevő hatással lenne a boldogságukra.
Ha valaminek az értékét próbáljuk meghatározni, az számít igazán, hogy hány óránkba telik megszerezni.
A rózsaszín ködfátylas nosztalgia - ezt jobb, ha észben tartjuk - mindig a gazdagok sajátja. Könnyű úgy rajongani a paraszti életformáért, ha nem pottyantós vécét használunk.
Bár nagy a kísértés az állandó siránkozásra, az átlagember számára a világ ma is, még a recesszió idején is legalább olyan jó hely, mint bármikor ezelőtt. Hogy gazdagabb, egészségesebb és kellemesebb is, az inkább a kereskedelem miatt, mint ellenére van így.
Az éggel meg lehet egyezni: ha vagyona egy részét az egyháznak adományozza a buzgó gazember, akkor aligha kell halála óráján nyugtalankodnia amiatt, hogy becstelen módon gazdagodott meg ezen a földön.
Akkor van elég pénzem, ha nem kell aggódnom, hogy elég pénzem van-e.
El kell fogadnunk, hogy a pénzt azért kapjuk, mert okosan gondolkodunk, és keményen dolgozunk. Minél okosabban és keményebben, annál több pénzt fogunk keresni. A pénzt nem egy bizottság osztja, amely megvizsgálja, vajon érdemesek vagyunk-e rá, vagy sem, illetve elég jók voltunk-e, vagy sem. A pénz egyenes következmény.
A pénztől nem leszünk boldogabbak, soványabbak vagy népszerűbbek a becsületes emberek körében. A lelkünk a pénztől nem lel hosszan tartó, tartalmas békére. Rengeteg gazdag, kövér, boldogtalan ember él a világon igazi barátok nélkül. Szerintem először megoldást kell találni a problémáinkra, majd meghatározni ennek anyagi eszközeit. A pénz nem gyógymód, soha nem is lesz az. Általa forognak olajozottan a kerekek, de nem ő a motor.
Ha a boldogság forrásaként tekintünk a pénzre, csalódni fogunk. Ha úgy tekintünk rá, mint amitől befolyásosabbak, fiatalabbak, szexisebbek, élettelibbek, érdekesebbek, jóképűbbek, stb. leszünk, csalódni fogunk. Sajnálom, de a pénz egyikre sem képes. A fejünkben talán igen. Mások fejében talán igen. Ám a valóságban nem. Az igaz, hogy pénzzel elérhetjük ezeket a dolgokat, de ezt nem a pénz teszi. Először a fejünkben állítjuk át a kapcsolót. A pénz placebo, nem gyógymód.
Az adósság csak kolonc, rosszul érezzük magunkat tőle, agyunk hátsó szegletéből állandóan nyaggat bennünket, s könnyen jelentős problémává nőheti ki magát.
Amikor éhezik az ember, akkor nem foglalkozik a boldogsággal. Ezt jó volna néha felidézni. Ebben az elképesztő gazdagságban az ember könnyen eltéved.