Idézetek a pénzről
Dohány, fitying, lé, lóvé, steksz, suska, zseton, zsozsó: bárhogyan nevezzük, a pénz így is, úgy is számít.
Noha a tízdolláros hátán azt olvashatjuk, hogy "Istenben bízunk", amikor a bankjegyet fizetségként átvesszük, gyakorlatilag az előoldalán látható férfi (Alexander Hamilton, első amerikai pénzügyminiszter) mai utódjában bizakodunk.
A pénz (...) nem a fémmel, hanem az általa megtestesített bizalommal egyenlő. És hogy ezt a bizalmat éppen ezüstben, agyagon, papíron vagy folyadékkristályos kijelzőn fejezzük ki, (...) mit sem számít.
Korábban azt gondoltam, ha létezik reinkarnáció, akkor elnökként, pápaként vagy .400-as baseball-ütőjátékosként szeretnék újjászületni. Most viszont már inkább kötvénypiacként térnék vissza, mert akkor mindenki tőlem tartana.
A pénzpiac (...) az emberiség tükre, amely minden egyes munkanap minden egyes munkaórájában megmutatja, miként értékeljük magunkat és a körülöttünk lévő világ forrásait.
Nem érdekel a pénz. Csak csodálatos akarok lenni.
Gazdagnak lenni vagy meggazdagodni annyi, mint időt nyerni a boldogsághoz, ha méltók vagyunk a boldogságra.
Majdnem minden esetben pénzkereséssel koptatjuk az életünket, amikor épp a pénz segítségével kéne időt nyernünk.
A pénzen vásárolt dolgok csak rövid távon teszik boldoggá az embert, az élet ennél többről szól.
Egy dolgot szeretünk csak jobban a gazdagok kárhoztatásánál: ha sajnálhatjuk őket. Mi, akik hozzászoktunk ahhoz a kellemetlen érzéshez, amikor üres zsebeinket tapogatjuk, szeretnénk azt hinni, hogy a gazdagok szánni való lelkek. Megtévelyedve kergetik a bankókat, hogy aztán előbb vagy utóbb a depresszió és a kiüresedés útjára lépjenek. Ahogy mondani szokás, a pénz nem boldogít, és az anyagi nehézséggel küszködők szeretnek is hinni ebben.
Az okos gyerekek bármire képesek, amit csak szeretnének. (...) Ha sokat dolgoznak, meggazdagodnak. Minden ilyen egyszerű.
A pénz olyan, mint a folyó: ha gátat emelsz a folyásának (vagyis foggal-körömmel ragaszkodsz hozzá), akkor pangó állóvíz lesz belőle, az életedből pedig mocsár.
Az anyagi erőforrások birtoklása egész sor előnyt jelent, ám a hiányuknak éppúgy megvannak a maga előnyei - és az esélytelenek azért győzhetnek mégis gyakran, mert ez utóbbiak rendszerint minden tekintetben felérnek az előbbiekkel.
A pénzt a bolond is el tudja költeni. Ha azonban az ember maga keresi meg, majd megtakarítja és késlelteti az örömet, amit a költekezés okoz, akkor tanulja meg értéke szerint becsülni.
Gyanítom, hogy sokkal nehezebb gazdag környezetben felnevelni a srácainkat, mint hinnénk. Az embereket tönkreteszik az anyagi gondok. De a nagy vagyon éppúgy tönkreteszi őket, mert kihal belőlük az ambíció, elveszítik büszkeségüket, és eltorzul az önértékelésük. Mindkét szélsőség megnehezíti az ember életét. Valószínűleg ez esetben is a középút a legjárhatóbb.
Facebook
Pinterest