Idézetek az önbizalomról
Ha volna egy olyan ige, amely azt jelentené, hogy "tévesen hinni", annak nem volna jelentést hordozó, első személyű, kijelentő módbeli alakja.
Ha jó az önbizalmunk, az automatikusan segít, hogy másokat tiszteljünk.
Aki nem becsüli magát, nem tud egyedül élni.
Senki sem veheti el tőlünk, hogy csendben kicsit büszkék legyünk.
Ha az ember egyedül van, lehet, hogy épp az a feladata, hogy analizáljon, megoldjon önmagában valamit. Dolgozzon a saját személyiségén, hogy aztán esélyt kapjon egy kiegyensúlyozott párkapcsolatra. Egy ilyen időszakot ki kell használni, épp a jövő érdekében.
Az ember szívesen tartja magát erősnek, ebben rejlik a gyengesége.
Megváltozik a mosolya annak, aki tudja, hogy merre tart. Mélyen a szívében dobog az érzés, hogy van tovább.
A legnagyobb önbizalmat úgy lehet elérni, hogy tudatosan ugrom bele olyan kihívásokba, amelyektől félek.
Istenben hinni dicséretes teljesítmény, de önmagunkban hinni sem utolsó.
A sas nem vadászik legyekre.
Ha valaki nem bízik a jövőben, voltaképpen önmagában nem bízik.
Szerintem a legnagyobb probléma az, hogy Magyarországon a többség nem hisz magában. Míg Amerikában azt sulykolják a fiatalok fejébe, hogy mindegy, honnan jöttél, bármit elérhetsz, addig Magyarországon azt halljuk már az iskolától kezdve: ne álmodozz, úgysem sikerül.
Légy erős! És higgyél magadban! És tartsd a nehezet könnyűnek. És a küzdelmet gyönyörűnek. Az élet: kalandtúra.
Az önmagunkkal kapcsolatos kétely olyan, mint a gaz: ha nem tépjük ki azonnal gyökerestől, elburjánzik. És mire az ember kettőt pislog, úgy néz ki a kertje, mint a vietnami dzsungel.
Az emberek leggyakrabban úgy mondanak le a hatalmukról, hogy azt hiszik, nincs is nekik.