Idézetek a nőkről
A nő olyan, mint a gyöngy. (...) Néha évekig, néha egy egész életen át egy osztrigában rejtőzik. De amint egyszer napfényre kerül, gyorsan elfelejti a múltját. Amennyire rejtőzködött a múltban, annyira meg akarja magát mutatni; amennyire zárkózott volt, annyira ki akar majd nyílni. És amikor eljön ez a pillanat, már senki nem tarthatja vissza. Ő maga sem.
Könnyebb atomot felezni, vagy lerohanni egy országot, mint kitalálni, hogy mi jár a nők fejében.
Minden lánynak szüksége van arra, hogy megrengessék a világát, legalább egyszer.
A férfi azt a boldogságot élvezi, amit maga érez, az asszony csak azt, amit másnak szerez.
A női egyenjogúságra vágyó nők nem elég ambiciózusak.
A nő Isten egyik legszebb csodája. Képes élettel megtölteni az üres teret, nagyon mély gödörbe lökni a férfit, de onnan egyetlen mozdulattal ki is rántani, ha kedve úgy tartja.
A nők befogadók, ezért csodálatosak. A férfiak kiadnak magukból mindent. A sérelmeiket, a tévelygéseiket spriccelik szét a világban. Ezt örökítik át új generációkra. Ezt a borzalmat a nők fogják fel, és próbálják élhetővé szelídíteni.
A rossz lányok nem nőnek fel, csak idősebbek lesznek.
A macskatartás jó fokmérője annak, hol tartanak az egyedülálló nők a becsavarodási folyamatban.
A második világháború utáni nemzedék, az én nemzedékem, olyan korban nőtt fel, amikor a nőket gyermekként és birtoktárgyként kezelték. Parlagon hagyott kertek voltak... de szerencsére a szél mindig hozott vad magvakat. Ha írtak valamit, az illetéktelennek minősült, a nők mégis lázasan dolgoztak. Észre se vette senki, ha festettek, ez mégis lelki táplálék volt számukra. Könyörögniük kellett a művészetükhöz szükséges eszközökért és műteremért, s ha nem kapták meg egyiket sem, fákon, barlangokban, erdőkben és apró szobákban teremtettek önmaguk számára helyet. Táncolni alig, vagy egyáltalán nem lehetett, így hát az erdőben táncoltak, ahol nem látta senki, vagy a pincében, vagy a szemetesvödör ürítése közben. A test díszítése gyanút ébresztett. A vidám test vagy ruha csak növelte a sértés (...) veszélyét. A tulajdon testükön viselt ruhadarabokat nem mondhatták magukénak. Akkoriban a gyermekeikkel kegyetlenkedő szülőket egyszerűen csak "szigorúnak" nevezték, a mélységesen kizsákmányolt nők lelki gyötrelmeit "idegösszeroppanásnak" hívták, a fűzőkbe szorított, a szigorúan kordában tartott és kíméletlenül elnémított lányokat és asszonyokat tekintették "bájosnak", azokra a nőkre pedig, akiknek sikerült rövid időre kibújni a pórázból, a "rossz" bélyegét sütötték.
A szép nők megcsúnyulnak öregségükre. De az olyanok, mint én, csak megvénülnek, egyeseknek még jót is tesz a kor.
Aki egy nő miatt őrül meg, annál nincs nagyobb bolond a földkerekségen.
Első számú szabály: ha egy nő egy másik nőről kérdez, soha ne válaszolj! Második számú szabály: soha ne kerülj olyan helyzetbe, amikor olyan kérdésre kell válaszolni, amire a válasz csak hazugság lehet, vagy egy hazugságnál is rosszabb igazság! Hármas számú szabály: a választ, ha az egy hazugságnál is rosszabb igazság lenne, rögtön formáld át kérdéssé! A legjobb védekezés mindig a támadás.
A férfiakból mártír Bárhol válhatik, Sivatag, utca, templom - Mindegy nekik. Nekünk nem jutnak tettek, Ez a végzetünk, Sötét szobában tengetjük Hosszú életünk.
Mondják, a nő szeszély, s igaz, de te A szeszélyben állhatatos maradsz, Mint zúduló folyam vonala, egy, Forrástól a csendes vizekig, Mindig megújul, végighajtja mindig A megszámlálhatatlan csöppeket, S te - szeretlek ezért nagyon - erő vagy, Formabontó, formaőriző.