Idézetek a nőkről
A leányban azt szeretjük, ami, az ifjúban azt, amit ígér.
Az anyaság számtalanszor kelti a nőkben azt az érzést, hogy kudarcot vallanak. És ha úgy döntesz, hogy kimaradsz a versenyből, a társadalom azt ítéli a legnagyobb kudarcnak.
Végső soron mindenki egy könnyű kis nőcske, ha arról van szó. Ez úgymond az ember szerves, öröklött tulajdonsága.
A nő őriz: ő a hagyomány, mint ahogy a férfi a haladás. Márpedig, ha e két nem nélkül nincs sem család, sem emberiség, akkor e két erő nélkül nincs történelem.
Asszonynak csak asszonytársnője az igazi szakértő bírálója.
Ha megtetszik neked egy asszony, úgy ott maradhatsz a közelében. De ha te tetszel meg neki, akkor fuss tőle ezer mértföldnyire.
A nők mindig a győztes férfihez pártolnak.
Az olyan asszony, akinek kedvese van, többnyire diszkrét, a társaságban kifogástalan modorú, a férfiakkal szemben tartózkodó. Ez természetes is. Hiszen a valóban szerelmes asszonyt sérti minden más férfi közeledése. Csak azok a nők kacérok, azok flörtölnek boldoggal-boldogtalannal, akik valójában senkivel szemben sincsenek érzésileg lekötve.
A nők csak akkor kezdik becsülni a férfit, ha azt látják, hogy másoknak is tetszik. Akkor szaladnak utána.
A nők egyszerűek. A reménytelenül ostoba férfiakban van a hiba.
Nekünk, férfiaknak kellene egy tolmács, aki lefordítja számunkra, mi jár a nők lelkében.
A nők a verbális kommunikáción keresztül érzékelik az őket körülvevő világot, a cselekedetek nem számítanak. Adott egy férfi, aki hazaadja a fizetését, ajándékokkal kedveskedik a feleségének, nem iszik és nem lép félre, viszont ha naponta háromszor nem ismétli el a feleségének, mennyire szereti, a nő azt fogja hinni, hogy a férje nem értékeli őt eléggé.
A nő a bizonyíték Isten csodatevő képességére.
Asszonynak lenni (...) olyan, mint sosem gyógyuló, nyílt sebnek lenni. Ha a felszín beheged is, alatta fájón lüktet tovább az eleven hús.
A világnak saját csúnyaságukat meg nem bocsátó nők örök keserűsége és békétlensége vésődött az arcára.
Facebook
Pinterest