Idézetek a munkáról
Semmiféle tevékenységünk nem lehet állandó, ha egyéni érdekünkben nincs meg a gyökere.
Az a véleményem, hogy ha okosak vagyunk, nem is kell többé dolgoznunk. Minek is dolgoznánk? A munka nem szégyen, de unalmas.
Szakértő az, aki elkerüli az apró hibát, miközben feltartóztathatatlanul halad a végzetesen téves következtetés felé.
A meló... az csak meló. Nem tart melegen éjszaka, nem öregszel meg vele, és az anyagi biztonságon kívül a világon semmit nem tesz érted. Nem lesz tőle gyereked, és nem gondoskodik rólad, ha megbetegszel, nem kap el, ha megbotlasz. És nem állít meg, ha mérgedben egy mozgó kocsi elé akarsz kilépni.
Csak annyira vagyunk hatékonyak, mint a legügyetlenebb munkatársunk.
Az amatőrök remélnek, a profik dolgoznak.
A befejezetlen munka csak hiábavaló munka.
Az igazi spontaneitás, ha munkánkban a szabályok csak irányt mutatnak, nem pedig korlátoznak.
Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek; mert azoknak jó jutalmok vala az ő munkájokból. Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, a ki őt felemelje.
Kíváncsi vagy, hogy lehet küzdeni a szegénység ellen? Dolgozni kell.
Szegénységben nőttem fel. Nem vagyok egy tanult ember. Nincsenek képességeim. Nem vagyok kemény munkaerő. És a legtöbb ötletem vagy unalmas, vagy egyenesen szar. És mégis belebotlottam egy olyan állásba, amire nem voltam felkészülve, nem értettem hozzá, és már valaki másé volt, és így is megkaptam. Ha engem kérdeztek, ez az igazi amerikai álom. Bárkivel megtörténhet bármi. Teljesen véletlenszerű.
Vannak, kik így szólnak hozzátok: ti sok munkával megrakott emberek vagytok, elég, ha viszitek munkátokat, azért ne gondoljatok egyébre; lesznek mások, a kik értetek gondoskodnak. Ne higyetek az ilyeneknek, mert ti már nem vagytok gyermekek, hogy értetek más gondoskodjék.
Ha a világ nem ad munkát, én adok munkát a világnak.
Mindig egy lusta embert választok ki egy nehéz munkára. Mert ő talál egy könnyű utat az elvégzésére.
Tíz ujjal, körömmel, kézfejjel, tenyérrel, tűvel és ollóval dolgozik egyenesen a ruhán. Néha térdre esik a műve előtt és átkarolja, nem azért, hogy hódoljon előtte, hanem hogy megzabolázza a makrancos tüllt. A test szenvedélyes alázata az imádott munka előtt!
Facebook
Pinterest