Idézetek a munkáról
Az igazi csapatmunka olyan, mint egy nagyszerű zenemű. Szólhat az összes hangszer egyszerre, mégsem versenyeznek egymással. Egyenként különféleképpen hangzanak, különféle dallamokat szólaltatnak meg, különböző időben tartanak szünetet, mégis egy egészként hoznak létre csodálatos hangzást - szinergiát.
Ha folyamatosan keményen hajszoljuk magunkat anélkül, hogy egy kicsit is lazítanánk, az ugyanolyan, mintha autót vezetnénk, és sosem töltenénk meg a tankot. A pihenés fontos, és minél elfoglaltabbak vagyunk, annál nélkülözhetetlenebb.
A képesítettségnek és megbízhatóságnak (...) megingathatatlan árfolyama van az emberi szolgáltatások piacán.
A foglalkozásban való jártasság, a foglalkozáshoz tartozó ismeretek birtoklása lelki erő is.
A termelésre alapozott társadalom csupán termel, nem alkot.
Az a munka, amely érdekli az embert, a teremtő munka, még ha rosszul fizetik is meg, nem alacsonyítja le az életet.
Amikor a munka elveszti értékét, már nem élet, noha felfalja az életre szánt időt.
Nem lesz havi nettó 5 milliós fizetésed közvetlenül a középiskola után. Nem lesz belőled rögtön vezérigazgató-helyettes, és nem kapsz céges autót. Azokért keményen meg kell dolgozni.
Van valami az emberben, ami erősebb annál, mint amit létrehoz.
Javaslom, hogy fordítsuk meg a klasszikus képletet, és a munka legyen a munkátlanság gyümölcse. A vasárnap összetákolt hordócskában megvan a munka méltósága. A munka itt játék, s a technikának alávetett játék felér a műremekkel, az alkotással.
Először is hallgatni kell - kiiktatni a közönséget és megítélni tudni önmagunkat. Figyelmes testkultúra és figyelmes tudatos élet egyensúlya. Felhagyni a nagyravágyással és a kettős - a pénz alóli, és hívságaink, gyávaságaink alóli - felszabadulás munkájának szentelni magunkat. Fegyelemben élni. (...) Fel kell számolni minden előző állapotot, és erőinket először abba kell fektetni, hogy semmit ne felejtsünk el, majd hogy türelmesen tanuljunk. Ezen az áron az esélyünk egy a tízhez, hogy megmenekülünk a legrútabb, a legnyomasztóbb sorstól: a munkába járó ember sorsától.
Természetes, hogy egy keveset adnunk kell az életünkből, hogy ne veszítsük el teljesen. Hat vagy nyolc órát naponta, hogy ne forduljunk fel az éhségtől. S végül is mindez hasznára válik annak, aki hasznot akar húzni.
Ha végül is nem tudjuk mindenkinek elmondani, mit tettünk, a munkánk nem érte el célját.
Húzom az igát, nyakamban járom, A kérődző barmok nyomait járom.
Aki munkatársai lelkének szárnyakat ad, az a humor, kreativitás, emberiesség és az elevenség atmoszféráját teremti, ahol az ember jól érzi magát.
Facebook
Pinterest