Idézetek a mosolyról
Rámosolygott... visszamosolygott. A mosolyvalcer elölről. Meghökkentő ez néha a fogadalmakkal, az ember eltökéli, hogy így és így lesz ezentúl, és elég egy pici szájmozgás, máris vét a megingathatatlannak elkönyvelt törvény ellen.
Ha a hétköznapjainkban tudnánk mosolyogni, ha boldogok és békések tudnánk lenni, ez nemcsak a nekünk, hanem mindenkinek a hasznára válna. Ha mi igazán tudjuk, hogyan kell élni, akkor a napunk kezdésének a legjobb módja a mosoly. A mosoly megerősíti a tudatosságunknak és a választásunknak, hogy békében és boldogságban élünk.
Néha, ha valaki mosolyog, nem azért teszi, mert vidám, hanem azért, mert erős.
Nem mintha nem szeretnék mosolyogni, de baromi nehéz, ha nem gondolod komolyan.
Húzd ki magad és mosolyogjál, nincs jobb gyógyszer a mosolyodnál, bármilyen nehéz, ne hagyd, hogy megtörjön, az élet szabadság, nem pedig börtön.
A festő az utolsó ecsetvonáshoz ér... és elkészül a mű. A nagy mű. Aminek csodájára jár az egész világ. Csak állsz a kép előtt. És nem érted, mi olyan különös rajta. Nem tudod, miért megfejthetetlen a mosoly. Nem tudod, mit rejtett el benne a Mester. Pedig egyszerű. A Mester nem az arcot örökítette meg. Nem a külső szépséget vitte vászonra. Valami mást. Azt, ami belül lakozik. A lényeget. Mert ő tudta, hogy az igazi szépség belül kezdődik és kívül ér véget. Az arcon. A szemekben. Az ajkakon. A mosolyon. Az Ő mosolyán.
A mosolyod nélkül befelhősödik minden égbolt szerte a világon.
A mosoly az a kulcs, mely valamennyi ember szívének zárját nyitja.
Mosolyogj rá egy idegenre. Számára talán ez lesz az egyetlen napsugár, ami ma megsimogatja.
Nem számít, ha rossz a napod, Gyógyító erejű lesz mosolyod. Koszorúként öleli körbe ajkad, S így arcod többé meg nem fagyhat.
Egy őszinte mosoly reményt, energiát ad. Ha őszinte mosolyt szeretnénk, akkor először is meg kell teremtenünk a megfelelő alapot hozzá.
Két olyan női mosoly létezik, amit az angyalok elirigyelnének: az egyik, mellyel a nő a szerelmét fogadja, mielőtt szavak hagynák el az ajkát; a másik pedig, mellyel az elsőszülött gyermekét üdvözli, s biztosítja az anyai szeretetről.
Ami a virágoknak a napfény, az az embereknek a mosoly. Igaz, apróságról van szó; ám az életünk ösvénye mentén elszórt mosolyok értéke felbecsülhetetlen.
Még egyetlen nőt sem hagytak el, mert nem mosogatott eleget, de azért már sokat, hogy nem mosolygott eleget.
Ragyogj minden nap, mert sohasem tudhatod, hogy mikor jön valaki, akit egyetlen mosolyoddal levehetsz a lábáról.
Facebook
Pinterest