Idézetek a mosolyról
A nevetés a létező legjobb arcápolási gyakorlat (...). A mosoly emel, míg a grimaszok és a szemöldök ráncolása lehúz, amelyhez még a gravitáció is társul, így a legjobb, ha minél többször "emelünk" rajta.
Csináld azt, amit én csináltam: eldöntöttem, hogy a hétvégéig jól leszek. Préselj ki egy mosolyt, mert még életben vagy, és ez a dolgod! Aztán a jövő héten újra! Csináld jól, és mosolyogj, vagy hagyd a francba az egészet!
Csomagold össze minden bánatod egy nagy zsákba, és mosolyogj, mosolyogj, mosolyogj!
Egy napot se mosoly nélkül!
Mosolygok. Mindig mosolygok, ha valami fáj. Mi mást tehetnék?
Elegendő futólag megpillantani egy mosolyt valakinek a lilafátylas fehér selyemkalapja alatt, hogy lelkünk bevonuljon az álmok palotájába.
Fénylő ajkadon bujdokoló nap a mosolyod; szelíden süt rám és meleg.
Elmosolyodsz-e ismét azzal a mosollyal ami megbillenti a földet hogy lehulljam róla míg fenn nem akadok a szemedben.
Mindennek megvan a maga ideje. Még a mosolygásnak is.
Mosolyogj, valahányszor teheted, mosolyogj akkor is, ha nehéz, és meglátod, semmi sem állhat örömöd útjában, még az sem, ha néha bizony sírnod kell, annyira fáj valami.
Mosolyogjunk, de ne tagadjuk a problémákat, ne meneküljünk előlük; azt fejezze ki a derű, hogy tetteinket a józan ész irányítja.
A legnagyobb fegyver a mosoly és a legnagyobb erő a szeretet.
A váratlan mosolynál semmi sem tudja jobban kibillenteni az embert lelki egyensúlyából.
A valóságot mi is alakítjuk. Amikor kedvesen szólítok meg egy eladót vagy egy ügyintézőt, több az esélyem, hogy visszamosolyog, vagy legalább nem utál látványosan. Ámbár vannak emberek, akik képtelenek mosolyogni. Látom én, meg is élem a morózus hangulatot, kelletlen modort a mindennapi életünkben, de tudom nem csak azt látni. Valamifajta szépség sok mindenben van.
Mosolyogsz... úgy, ahogyan azt szavakban már nem tudom elmondani. Mert ez a mosoly más. Ahogyan a benne lévő érzés is. Ez a mosoly csak az enyém, ezt a mosolyt csak én látom. Csak én kapom. És ez a mosoly csapda. Aki beleesik, az elveszett. Többé már nincs. Már nincs az, aki addig volt. Nem létezik. Már egy új ember van. Aki addig megbújt benne. Valahol nagyon mélyen. És nem mert előjönni. De most csapdába esett. És elveszett. A mosolyban. Ahol megtalálta önmagát. És szabad lett. És szabad lettem. Mert beleestem. A csapdába. Mosolyodba.
Facebook
Pinterest