Idézetek a mindennapokról
Ha rosszkedvű vagyok, a világ reszketve kénytelen a szemem közé nézni. És bizony, nem sokáig állja a tekintetemet.
Nézted-e már a csillagok millióját? Láttál-e már túl szépségük csodáján? Nézted-e már a Holdat? Láttál-e már túl ezüstös ragyogásán? Érezted-e már, hogy e sok millió fénylő testvér hogy szereti egymást? Hallottad-e már a Hold sóvárgását szeretője, a Nap után? Kiről csók helyett fényt lopott? Érezted-e már, hogy mindened oly kicsi, s minden oly nagy? Érezted-e már, hogy ők oly sokan együtt, s te oly rengetegen egyedül vagy?
Na, ez a gond azokkal, akik jó hallgatóság. Nem szakítják félbe a mondatainkat, megkímélve minket attól, hogy valójában befejezzük azokat. És nem beszélnek el a fejünk felett, engedve, hogy amit sikerült kinyögnünk, az elvesszen vagy megváltozzon közben. Egyszerűen csak várnak. Így az embernek folytatnia kell.
- Jobban szeretek észnél lenni. - Szünetet sem tartva? Mi értelme?
Jelentős helyen istenhátamögötti időben élünk.
Milyen jó dolgunk van, úgy hozzászoktunk a szép, egyszerű dolgokhoz, hogy már nem is vesszük észre, és annyi kétes dolgot követelünk.
Néha nincsenek szavak, vagy okos idézetek arra, hogy az ember pontosan leírja, mi történt aznap. Van úgy, hogy egy nap egyszerűen csak véget ér.
A valódi életbölcsesség abban van, hogy a mindennapokban észrevegyük azt, ami csodálatos.
Van, amikor csak emlékszem arra, ami éppen történik.
A babona keresi a ködöt, a köd vonzza a babonát. Ezek ketten osztoztak meg a prédán.
Manapság persze nyugodtan lehetnek az embernek előérzetei. Nem kerül semmibe, ráadásul mindig történik valami, tehát az előérzet betölti hivatását.
Intsétek egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikőtök se keményíttessék meg a bűnnek csalárdsága által.
Hogy minden lefelé esik; hogy ifjúból lesz az agg; hogy az evőket megeszik; hogy mindezekre süt a nap - míg csak időnk le nem telik, sorolhatnánk e dolgokat s "természetes" mondjuk, pedig érezzük: fantasztikusak.
Ahogyan a fa minden évben ugyanazt a gyümölcsöt hozza, és az mégis mindig új, ugyanúgy a maradandó értékű gondolatokat is állandóan újra kell alkotni.
Az élet unos-untalan ismétli önmagát, a nap valahányszor reggel kezdődik, és az ágyban ér véget.
Facebook
Pinterest