Idézetek a matematikáról
Az elméleti matematikusok önmagáért, a probléma szépségéért vizsgálnak bizonyos dolgokat, azután egyszer csak az ebből születő eredmények forradalmasíthatnak bizonyos alkalmazásokat. A matematikusokat nem szabad egyenként megítélni, mert akkor csak azt látjuk, hogy valami furcsa dologgal bíbelődnek: ha azonban együttesen, egészében vesszük a munkájukat, akkor kiderül, hogy az alapkutatásoknak is előbb-utóbb óriási gyakorlati hasznuk van.
Ma az iskolában nem azt mutatjuk be a diákoknak, hogy miről is szól valójában a matematika, és hogy mire jó, hanem műveleteket és számításokat magoltatunk velük, gyakran mindenféle mélyebb megértés nélkül. Az ő fejükben a matek egy rideg, élettől távoli, unalmas és érdektelen tantárgy lesz. Mint egy művészeti óra a nagy művészek nélkül: megmarad funkcionális mázolásnak. Amikor tehát a diák azt mondja: "utálom a matekot", az annyit tesz, mintha azt mondaná: "utálok kerítést mázolni".
A matematika majdnem ugyanazokat a szellemi erőket állítja sorompóba, mint amelyeket a költészet és a művészet is megkíván.
A matematika folyamatosan ellát minket megoldatlan problémákkal.
Ha nem törődünk a matematikával, azzal hatalmat adunk azok kezébe, akik értik azt.
A matematikus munkája csöppet sem élettelen és unalmas; ez a folyamat a kutató számára küzdelmekkel teli, mélyen személyes tapasztalat, akár egy műalkotás elkészítése. Szenvedélyes elkötelezettség kell hozzá, hisz az embernek nem csak az ismeretlennel, de önmagával is meg kell küzdenie. S a végén felfedezett eredmény valóban szinte úgy szívódik az ember bőrébe, mint a tetováláskor használt tinta.
A matematikusok azért találták ki a matematikát, hogy ne kelljen számolni, hanem helyette általánosabb dolgokkal lehessen megoldani a problémákat.
A matematika a lustaság tudománya. A matematikában az elvek dolgoznak, hogy nekünk már ne kelljen.
A matematika legnagyobb érdeme az (és ezt igen kevesen tudják), hogy fáradságtól kímél meg minket.
Az a matematikus, aki egyben nem egy kicsit költő is, sohasem lesz kiváló matematikus.
Isten teremtette az egész számokat, minden mást az ember alkotott.
A matematikatanár az ötletek bábája.
A desszert nem helyettesítheti a főfogást, és (...) a szórakoztató matematika sohasem lesz elérhető azok számára, akik nem értik az alapokat. A négy alapművelet és a tízes számrendszer (...) nem hegyek, amelyek elrejtik a kilátást. Ők maguk a kilátás, és a szépség ott van bennük.
Minden egyenlőség alapjában véve csak tautológia, amely azt állítja, hogy az egyes (szám) üres doboza egyenlő önmagával. Abban a pillanatban hogy az egyesek minden egyes dobozát megtöltjük egy-egy valóságos dologgal, az egyenlőség elveszíti abszolút igazság jellegét, és a mennyiség kategóriája annak bizonyul, ami valójában, tudniillik statisztikailag valóban jól működő számlálógépnek. Kétszer két atom, két alma vagy két birka valójában sohasem egyenlő négy másikkal, azon egyszerű okból, hogy egyáltalán nem létezik két egymással tökéletesen egyforma atom, alma, juh. A "kétmilliárd meg kétmilliárd egyenlő négymilliárddal" egyenlőség valóságos egyedi dolgokra alkalmazva a százalékban kifejezett pontatlanságnak valószínűleg jóval csekélyebb fokát mutatja, mivel nagy számok esetében a konkrét, egyedi dolgok individuális különbözősége statisztikailag kiegyenlítődik.
A számolgatás a mai nemzedék vallása. Ez jelenti a reményt, és ez jelenti a megváltást.