Idézetek a lélekről
Kell a tükör... Hogy lásd magad. Mert gondolhatsz magadról bármit, hiheted magad szépnek, csúnyának, amíg nem állsz szembe a tükörrel, nem fogod tudni, mi az igazság. És hiheted magad jónak vagy rossznak, okosnak vagy butának, ezt sem tudod eldönteni, amíg nem nézel a tükörbe. A tükörbe, aki őszintén figyel rád, és elmondja, mit lát. Aki nem azt mondja, amit hallani szeretnél, hanem azt, amit lát. Amit érez. És ha hiszel neki, ha bízol benne, akkor tudod meg valójában, milyen vagy... tőle. A Másiktól. A lélektükörtől.
Micsoda csodaszer a szerelem. Mint a falusi asszonyok tavasszal átfestik a házukat, úgy átfesti a szerelem a lélek házát.
Lelkünk mély és kifürkészhetetlen, akár a kanyonok világa. Ha valaki beleír valamit, az örökre benne marad, akár a sziklába vésett szó.
Egész életünk azon fordul meg, vajon megismerjük, halhatatlan vagy halandó-e a lelkünk. Kétségtelen, hogy aszerint, vajon halandó a lélek, vagy halhatatlan, tökéletesen különbözőnek kell lennie az erkölcsnek is.
Ha valaki nem akarja érezni az érzéseit, akkor a testét fogja érezni. Ha nem akarom érezni azt, hogy mérges vagyok, akkor valamim fájni fog. Ha nem akarom érezni, hogy szomorú vagyok, ha nem akarok sírni, akkor beteg leszek. Rengeteg betegség s fájdalom azért keletkezik, mert nem akarjuk érezni az érzéseinket! Ha van egy pont a pszichénkben, ahol valami baj van, akkor megbolondulhatunk a testünkben vagy megbolondulhatunk a lelkünkben. Nagyon sokan inkább a testünkben bolondulunk meg, mint a lelkünkben. A mi társadalmunkban kevésbé szégyenítik meg az embereket, ha a testükkel van valami baj, mint akkor, ha a lelkükkel.
Ha az ember a lelkében vájkál, gyakran olyasmit ás ki, ami észrevétlen hevert volna ott.
Lelkünk, mint halott lepke, oly törékeny, mint hárfahúr, a szélben elszakad, elég hozzá egy rosszul értett szó is, elég egy félreértett mozdulat.
A lélek elkerülhetetlen végzete az abszolút magányosság. Csak a testek találkozhatnak.
Belső életünkben mindannyian egy kísértetszerű Robinson Crusoe életét éljük. Az emberek láthatják, hallhatják és lökdöshetik egymás testét, de gyógyíthatatlanul vakok és süketek egymás szellemi működései tekintetében.
A kísértetek fura lények. Amíg élnek, addig viszonylag normálisan viselkednek, de amikor meghalnak, mániásan rögeszméssé válnak. Megszállottan csak arra koncentrálnak, ami történt velük, és a számukra legszörnyűbb mozzanatnál gyakorlatilag csapdába ejtik magukat. Számukra semmi más nem létezik, csak annak a bizonyos késnek az éle, vagy annak a bizonyos kéznek a szorítása a nyakukon. És az a perverz szokásuk, hogy szeretik újra meg újra eljátszani azt a végzetes pillanatot, lehetőleg közönség előtt. Ha az ember ismeri a történetüket, nem nehéz kiszámítani a reakciójukat.
Mindegyiküknek van egy csendes belső szentélye. Azzal, hogy visszavonulnak belső szentélyükbe, a külvilágot is jobban érzékelik.
Erőd forrása az egyensúly, avagy a lelki béke. De a békesség nem álmosságot jelent! Békében élni annyit jelent: szövetséget kötsz az erőkkel, ahelyett, hogy harcolnál ellenük.
Jót tesz a léleknek, ha időnként kinyitják a csapot, és engedik, hogy jöjjenek azok a folyamok - a gyógyulás folyamai.
Ha nagyobb lelki békét akarsz, hagyj fel azzal, hogy mindent felcímkézel "jó"-nak vagy "rossz"-nak!
A lélek vándorol az éjben. S ha alszol olyankor, Sose találkozol a lelkeddel össze.
Facebook
Pinterest